Született katona volt, hadtörténész, kivételes stratéga, költő és hitt a reinkarnációban. Neki kellett volna vezetni az amerikai csapatokat a második világháborúban, de nem tudott lakatot tenni a szájára. Igazi hős volt, egy hadvezér, aki rossz korban született. Hithű katolikus volt, ugyanakkor nem éppen a kifinomult stílusáért szerették katonák. Egoista volt, önfejű, sokszor került konfliktusba a vezérkarral, megvetette a gyávákat, ő maga viszont soha nem félt a haláltól. Ő volt George Patton, a Tábornok. A dicsőség azonban múlandó, valószínűleg sokkal kevésbé emlékeznénk különleges egyéniségére és arra, hogy milyen fontos szerepet játszott a második világháborúban, ha nem készül el ez a nagy sikerű film az életéről. Nagyon régen láttam, ezért ismét sikerült rácsodálkoznom arra, hogy milyen kiváló alkotásról van szó, méltán hullt  rá az Oscar-eső egykoron!

Rommel komoly fejfájást okoz a szövetségeseknek, ideje, hogy méltó ellenfelet kapjon. Patton tábornok (George C. Scott) jön, gatyába rázza a katonákat, és természetesen győz. Ő egy igazi katona, akit a csata éltet, a hadszíntéren érzi otthon magát. Azonban a diplomácia nem erős oldala, ezért hiába a sok fontos győzelem, egyre távolabb kerül azon álmától, hogy ő legyen az amerikai hadsereg főparancsnoka...

Hatalmas amerikai zászló, George C. Scott lassan besétál a képbe, a kamera elidőzik rajta, majd kinyitja a száját, és elmond egy olyan monológot, hogy padlót fogsz tőle. Azonnal tudod, hogy milyen értékeket vall ez az ember, miben hisz, és miért haltak meg érte a katonái. Zseniális kezdőkép, nagyon erős szöveg (pl: "Véssék az eszükbe, soha egyetlen szarházi sem nyert háborút azzal, hogy meghalt a hazájááért. Azzal nyert háborút, hogy úgy intézte, a másik szarházi haljon meg az ő hazájáért." vagy " Ha harminc év múlva a kandallónál melegszenek az unokájukkal a térdükön, és megkérdezi: "Papa, mit csináltál a világháborúban?" Ne azt feleljék: "Hát, szart lapátoltam Louisiánában."). Szikrát nem kapsz a végéig, Coppola kitett magáért, nem véletlenül kapott Oscart a forgatókönyvért. A tábornok végig ebben a stílusban nyilatkozik meg a film során, vagyis az unalom kizárt.

Iszonyat hosszú a film, de gyorsan eltelik a három óra, szinte végig fent tudja tartani a figyelmet, dacára annak, hogy már erősen fogott rajta az idő. Nincs hiány látványos csatákban, azonban mégsem ezért sikerült jól az alkotás, hanem azért, mert Patten személyiségére helyezték a hangsúlyt, egymás után sorjáznak a kiválóan megírt jelenetek, amelyekben Geoge C, Scott brillírozik. Lehengerlő személyisége betölti a filmvásznat, nem lehet másra figyelni, ha ő is benne van a jelenetben. Akárcsak az igazi tábornok. Kivételes találkozás volt ez a színész és a valóban élt karakter között, nem véletlenül forrt össze Scott neve ezzel az alakítással. Igen, hatásvadász a film, egy különleges személyiség sorsát követhetjük figyelemmel, miközben feleleveníthetjük a második világháború legfontosabb eseményeit. Nincs hiány humorból sem, (abszolút kedvenc, amikor Palermo bevételekor Monty ezt mondja: Ne is várja, hogy megöleljem Patton. Válasz: Kár, pedig meg is borotválkoztam, annyira készültem a smacira), és nem csináltak makulátlan hőst a tábornokból, nem hallgatták el az emberi gyengeségeit sem. 

Mindent elmond Patton-ról a következő mondat: "Az ideális halál a jó katona számára az utolsó háború utolsó csatájának utolsó lövése.". Nem szoktam ennyit idézgetni a filmekből, de ebben annyi ütős mondat volt, hogy még mindig nem tudom kiverni őket a fejemből (nem azt mondtam, hogy egyetértek velük, hanem azt, hogy nagyon hatásos volt, nem ugyanaz!). A tábornok mellett a többi karakter nem igazán rúghatott labdába, de azért mindannyian kaptak annyi jelenetet, hogy ne merüljenek feledésbe,  pl. Bradley, Rommel, Monty. Ez egy háborús történet, romantikának nincs helye, de nem is hiányzik a női szereplő, ez egy macsó film, úgy jó, ahogy van. Nem hibátlan az alkotás, a végére kicsit elfogy a szufla, de a zárójelenet sok mindenért kárpótol bennünket. 10 Oscar díjra jelölték az alkotást, ebből 7-et meg is nyert, sajnos Jerry Goldsmith nem vihette haza a kiváló zenéért a szobrocskát. Összességében egy nagyon jól összerakott életrajzi film, amely méltó emléket állított Patton tábornok finoman szólva sem mindennapi egyéniségének.

George C. Scott élete szerepét játszhatta el a filmben, valószínűleg tisztában volt ezzel, és beleadott mindent az alakításba, tökéletesen belakta a karaktert. Karl Malden visszafogott alakítása jól ellensúlyozta a vehemens tábornokot. Michael Bates, Stephen Young és Michael Strong hozta a kötelezőt. 

Franklin J. Schaffner ritka jól sikerült életrajzi filmet tett le az asztalra, egy amerikai háborús hősről nem szirupos alkotást készíteni nem mindennapi teljesítmény. Patton nem volt jó ember, viszont kiváló katona volt, akinek egy másik korban kellett volna születnie, és győztes hadvezér lehetett volna, azonban a második világháborúban csak a hadszíntérről távozott győztesen, az általa nem sokra tartott diplomácia erősebb volt nála, így végül nem maradt számára más, mint azon merengeni, hogyan múlik el a világ dicsősége. Nekünk pedig itt maradt ez a kiváló alkotás, hogy ne felejtsük el a Tábornokot.

Látványos, jól sikerült életrajzi film, George C. Scott kiváló alakításával, kötelező darab!

9/10