[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]
Itt az ideje, hogy a Writers' Block keretén belül végre amatőr forgatókönyvekről is szó essen (habár a később befutott Zetumer munkáit is annak minősíthetném tulajdonképpen), ennek nyomán tehát jöjjön az első ilyen szkript, amely az amatőr besorolás ellenére kifejezetten profi darab. Angela Bourassa műve alapján akár azt is gondolhatnánk, szerzője már régóta ezzel keresi a kenyerét, annyira mesteri sok aspektusában és írásában. De ez nem jelenti azt, hogy ne férne rá még így is egy alapos átdolgozás.
Az írónő egy olyan világot tár elénk, ahol élete során mindenki kap szigorúan egyetlen lehetőséget, hogy egy napját újraélhesse kijavíthassa. De mivel ez az alkalom csak egyszeri, jól meg kell fontolniuk az embereknek, hogy mikor élnek vele. Ebben segít Rick, aki horribilis összegekért ad tanácsokat ügyfeleinek, hogyan döntsenek. Ex-felesége újraházasodásakor viszont ráébred, hogy rá is ráférne egy ilyen lehetőség, csakhogy ő már elhasználta a "Do Over"-jét. De másnap reggel abban a meglepetésben lesz része, hogy valójában még aznap reggel van, ugyanis egy Connie nevű nő kisegítette a sajátjával, egy feltétellel: akkor segít Ricknek megakadályozni az esküvőt, ha a férfi is beszáll az ő álmainak a megvalósításába.
Mondanom sem kell, imádom az ilyen sci-fi (bár jelen esetben talán inkább fantasy) alapötleteket, és szerencsére a Do Over szkriptje sok szempontból fel tud nőni a koncepciójához. Bourassa főhőse nyitómonológjától kezdve igyekszik minél alaposabban és kreatívabban bejárni a kijavítás adta lehetőségeket, és kifejezetten úgy éreztem, hogy jól is fogalmazza meg ezen keresztül a mondanivalóját. (Sőt, úgy érzem, már az is kiemelendő, hogy egyáltalán van üzenete számunkra.) Eközben pedig a cselekmény a maximumon pörög, a karakterek egyik szituációból a másikba rohannak, miközben az írónő folyamatosan igyekszik egyre őrültebb szituációkba beledobni őket. Eddigi forgatókönyvélményeim közül talán ez volt a legkellemesebb abból a szempontból, hogy minimális leírásaival, pergő párbeszédeivel egy hihetetlenül tempósan és élvezetesen olvasható stílust képviselt.
De amennyire remeknek éreztem a szkript szívét, annyira nem vagyok megelégedve a körítéssel. A két főszereplő ugyan kap néhány érdekes vonást, frappáns szöveget, amelyek megfelelő színészekkel eljátszatva jól mutathatnak majd a vásznon, mégis végig az az érzés kerülgetett, hogy a lehető legnagyobb vígjátékklisét látom: tegyünk egymás mellé két teljesen ellenkező embert, a munkájának élő, önző seggfejt, valamint a földhözragadt, szabadszájú és sikertelen ellenpárját, és máris megvan a filmünk. És ha már vígjáték, számomra a jelenetek nagy része egyáltalán nem volt explicit módon vicces, inkább csak szórakoztatóan őrült, de ezen helyzetkomikumoknál messzire kiviláglott, hogy teljesen mesterségesen kreálták őket. (Hozzá kell tennem azért, nem ritka, hogy egy jó rendező keze nyomán harsányan lehet nevetni egy olyan vizuális gegen, amelyen papíron még csak el sem mosolyodnánk.) Ebből a szempontból a mélypont az esküvő közeledtével jön el, ahol már a "Do Over"-háttér gyakorlatilag el is tűnik, még sivárabbá téve a legnagyobb romkom-sablonként számon tartható házasságmegakadályozós feladatot, mindezt teljesen indokolatlan gegekkel megfűszerezve, és fárasztó céltalanságba taszítva az alkotást.
Ezen a kifejezetten érett lezárás valamennyire szépít, mint ahogy a szerző női látásmódja is nem egyszer csempész egyediséget a sorok közé, de összességében mégis azt kell mondanom, az alapvető eredetisége ellenére a Do Over konklúziói és bizonyos vonásai meglehetősen ismerősek lehetnek más korábbi romantikus komédiákból. Szerencséje azonban a forgatókönyvnek, hogy a narratíva legmélyebben gyökerező részei egészen magas szintet képviselnek, így a karakterek csinosítgatásával, a helyzetkomikumok átalakításával könnyedén remekmű válhat belőle. De ahhoz még egyelőre egy komoly "Do Over"-re van szüksége.
