A Valentin-napi hétvégét hagyományosan mindig is a romantikus filmek uralták, idén azonban a szado-mazo szex és Matthew Vaughn elvetemült akcióorgiája keríti hatalmába majd a magyar mozikat. Azért nem maradunk tradicionális romantikus vígjáték, illetve (díjszezon lévén) Oscar-jelölt nélkül sem, és ezzel még csak a felhozatal éppen csak felét veséztük ki. Íme a heti premierek:
Matthew Vaughn igen komoly ambíciókkal vágott bele Mark Millar (Kick-Ass) soron következő képregényének adaptációjába, annak ellenére, hogy első látásra nem tűnik többnek egy felturbózott Bond-klónnál. Viszont már az első képsorok (és kritikák) is arról árulkodnak, hogy a rendező ennek ellenére nem vette félvállról a feladatát, és egy pazar akciófilmet kerekített Kingsmanből. Úgyhogy aki nem light pornóra vágyik, amikor moziba megy a hétvégén, annak máris tudok ajánlani egy szórakoztató blockbustert. (danialves)
Vannak rossz filmek, és vannak utánozhatatlanul, izgalmasan rossz filmek. Az Ahol a szivárvány véget ér az utóbbiak közé tartozik, de hogy miért, olvassátok kritikánkat!
A tanzániai albínó kisfiú története még egy érdekes alapfelállás is lenne, de az előzetes alapján Noaz Deshe mintha semmit nem tudott volna kihozni a történetből. Ugyan néhány fesztiválon sikerrel szerepelt, de a nemzetközi hírnév és kritikai méltatás alaposan elkerülte a Fehér árnyékot, ezek után valószínűsítem, okkal. És valljuk be, ebből a koncepcióból mi sem egyszerűbb, mint egy újabb first world guilt filmet összehozni, rengeteg szenvedéssel és minimális értelemmel. Ha mindenáron egy afrikai filmet akarsz látni a héten, lapozz egy kicsit lejjebb. (danialves)
Gyilkolni bűn. Gyerekfejjel is az. A vétkesek elítéltettek, büntetésüket letöltötték. És mi történt velük ezután? Erre keresi ez a alkotás a választ. 1985-ben készült el Monory Mész András Bebukottak című dokumentumfilmje, az abban szereplő gyilkosságért elítélt fiatalkorú bűnözők sorsára voltak kíváncsiak az alkotók. Nem könnyű a téma, valódi sorsdrámákat kísérhetünk figyelemmel a játékidőben. Mert a bűnösök is emberek, nekik is vannak érzelmeik, és megbélyegzettként kell élniük az életüket. Megrázó, erős drámát, jó filmet várok (FilmBaráth)
Ha SpongyaBob kerül szóba, akkor a gyomrom automatikusan összerándul. Vannak olyan mesék, amik felnőtt fejjel nézve inkább retro hatást keltenek, mintsem olyat, ami miatt kínosan kellene éreznünk magunkat. Patrikék vízi kalandjait közel nézhetetlennek tartom, ha pedig valamilyen véletlennek köszönhetően odatévedek, akkor képtelen vagyok tíz percnél tovább nézni. Szerencsére nem én vagyok a célközönség, de részvétem minden szülőnek, akinek a gyereke miatt kell ilyen agyzsibbasztó marhaságot néznie másfél órán (!) keresztül. Valamiért az az érzésem, hogy SpongyaBob második mozis színre lépése nem fogja a 2016-os Oscar-on célba venni a legjobb animációs filmnek járó aranyszobrocskát. (Power)
Egy kicsit fáj, de a mamipornó filmváltozata meglepő módon nem lett olyan rossz, mint amennyire démonizálva volt. Vagyis leginkább érdekfeszítő módon tud gyenge lenni. Bővebben kritikánkban.
A csütörtöki premiernap Oscar-jelöltje nem egy nagyszabású produkció, hanem Mauritánia nevezettje a Legjobb idegennyelvű film szekcióba. A mindennapjaik során a dzsihádista hatalomátvétellel küzdő lakók kálváriája nem is lehetne aktuálisabb téma, és az eddig látottakból úgy tűnik, az alkotók nem is nyúltak rosszul a témához. Remélhetőleg az Oscar-nomináció azért nem a témaválasztásnak szólt, hanem a minőségnek, de ha nem is lesz feltétlenül remekmű a Timbuktu, egy érdekes alkotással mindenképpen gazdagabbak lettünk. (danialves)