Egy nem túl szívmelengető hegyen kúszik-mászik felfelé egy katona, majd amikor felér a tetejére, a társaival együtt kitűzi a zászlót a tetejére. A közönség őrjöngve tapsol, ez ugyanis nem a valóság volt, hanem egy szórakoztató előadás, a szereplőknek ki tudja már, hányadszor kell eljátszaniuk azt a pillanatot, amelyet mindenki látni akar. Azonban a szemünk előtt megelevenedik a múlt, és megtudhatjuk, mi történt valójában, és a nem várt hírnév mennyire nem tett jót az érintetteknek...
Amerikában a hősöknek van igazi kultusza, éppen ezért becsülendő, hogy Eastwood bátran meg meri mutatni, a mindenki által tisztelt katonák a valóságban teljesen mások voltak, mint az a kozmetikázott kép, amelyet róluk ismernek, nem fél porba sújtani egy legendát. A gond az, hogy ezt meglepően alacsony színvonalon teszi, az idősíkok túlzott keverése egy idő után követhetetlenné teszi az eseményeket, a színtelen karakterek és a harmatgyenge színészi játék pedig érdektelenné. Én végig azt vártam, hogy a rendező egy idő után kijön a kamera mögül, fog egy puskát, amúgy macsósan rászól a fiúkra, hogy abba lehet hagyni a nyavalygást, arra van a csúcs, azt kell elfoglalni, utánam, rúgjuk szét az ellenség hátsó felét! De ez sajnos nem történt meg, így maradt a visszaszámlálás a vége feliratig. Háborús filmnek kevés, tévéfilmnek túl sok, a végeredmény pedig egy tökéletesen felejthető alkotás.
A Ryan közlegény megmentése után nem könnyű második világháborús filmet készíteni, beállította a szintet mind az akció, mind a dráma terén, nem is nagyon készült azóta igazán nagy siker a műfajban. Clint Eastwood egy legenda, nem véletlenül bízták rá a rendezést, az ő neve elég volt ahhoz, hogy a nézők adjanak egy esélyt a legendás fényképen szereplő katonák történetének, de sajnos az ő rutinja is kevés volt ahhoz, hogy ebből a zilált forgatókönyvből, és ezekből a szereplőkből ennél többet hozzon ki. Viszont ami igazán meglepő az az, hogy az akciójeleneteken nem igazán látszik a rá költött sok millió dollár, igazából csak egy-két kép maradt meg belőle, nem több, és ez azért nagyon kevés, még akkor is, ha a háborús cselekmény csak a hátterét adta a történetnek. Nem tud magával ragadni a történet, nem igazán kedveljük meg a karaktereket - főleg azért, mert nincs bennük mélység, teljesen súlytalanok a szereplők -, és a casting is tökéletesen érdektelenre sikerült, egyetlen maradandó alakítás sincs a filmben, teljesen összemosódik a katonák arca.
A témaválasztás érdekes, hiszen valóban kíváncsiak vagyunk, kik azok a fiúk a képen, de ez az érzés sajnos nagyon tovaszáll. Egyszerűen nem tudjuk megkedvelni a karaktereket, annyira sablonos mondatokat adnak a szájukba a forgatókönyvírók és annyira szív nélkül alakítják őket a színészek (mínusz Jamie Bell, de neki sajnos túlságosan kicsi a szerepe), hogy gyorsan elmegy a kedvünk az egésztől. A háborús jelenetekben sincs semmi igazán szívet-lelket rázó, igen, jók a képek, de ezt már láttuk a National Geographic csatornán, köszönjük, egy mozifilmtől jóval többet várna a néző. Ráadásul folyamatosan ugrálunk a múltban, a jelenben és a jövőben, nagyon rossz ritmusban, egy idő után elveszítjük a fonalat és fásultan várjuk, hogy véget érjenek a szenvedéseink. Súlyos csalódás a film, Eastwood-tól ez a langyos középszer nem elfogadható!
Emlékszik még valaki Ryan Philippe-re? Pedig hatalmas sztár volt nem is olyan régen, csak hát a karizma és az egyéniség hiányzik belőle, és ez tökéletesen látszik ebben a filmben. Mintha ott sem lenne a történetben, pedig elvileg ő a főszereplő, de nekem sajnos egyetlen jelenete sem maradt meg. A többiek sem jobbak nála észrevehetően, sem Jesse Badford, sem Adam Beach nem alkotott maradandót. A jó alakítások jellemző módon az epizódszereplőkhöz kötődnek: Jamie Bell, Barry Pepper és Neal McDonough mentették a menthetőt, de ez sajnos most kevés volt.
Clint Eastwood azon kevés filmsztárok közé tartozik, aki rendezőként is komoly sikereket tudhat magának, ráadásul egy élő legenda, aki máig a macsó filmek ikonja. Elsőre tökéletes választásnak tűnik egy háborús film ledirigálására, azonban ezúttal nem igazán állt a helyzet magaslatán, ennél ő ezerszer többet tud. Nem véletlenül felejtődött el szép csendben ez a monumentálisnak szánt alkotás, amely sajnos nagyon félresikeredett, vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy elkészült ugyanennek a történetnek a japán szempontból történő feldolgozása is, szintén a jó öreg Clint rendezésében, nézzük meg inkább azt!
Unalmas, teljesen üres háborús film, felejtős kategória!
5/10
