Nincs háború hősök nélkül. És nem mindig az az igazi bálvány, akit annak hisznek, és nem biztos, hogy egy jó pillanatban elkattintott fényképezőgép által világhíressé lett egyszerű katonák hosszú távon örülnek annak, hogy egy egész nemzet hiszi róluk, ők különlegesek. Ennek a filmnek az lett volna a célja, hogy bemutassa a mindenki által ismert Ivo Dzsima-fotón látható idolok valódi történetét, az embereket a legenda mögött. Nos, sajnos Clint Eastwood sem volt elég ahhoz, hogy méltó emléket állítson Amerika mára már elfelejtett hőseink, ez sajnos csak egy unalmas háborús dráma lett, amelyet egyszer végigszenvedni is sok.
Egy nem túl szívmelengető hegyen kúszik-mászik felfelé egy katona, majd amikor felér a tetejére, a társaival együtt kitűzi a zászlót a tetejére. A közönség őrjöngve tapsol, ez ugyanis nem a valóság volt, hanem egy szórakoztató előadás, a szereplőknek ki tudja már, hányadszor kell eljátszaniuk azt a pillanatot, amelyet mindenki látni akar. Azonban a szemünk előtt megelevenedik a múlt, és megtudhatjuk, mi történt valójában, és a nem várt hírnév mennyire nem tett jót az érintetteknek...
Amerikában a hősöknek van igazi kultusza, éppen ezért becsülendő, hogy Eastwood bátran meg meri mutatni, a mindenki által tisztelt katonák a valóságban teljesen mások voltak, mint az a kozmetikázott kép, amelyet róluk ismernek, nem fél porba sújtani egy legendát. A gond az, hogy ezt meglepően alacsony színvonalon teszi, az idősíkok túlzott keverése egy idő után követhetetlenné teszi az eseményeket, a színtelen karakterek és a harmatgyenge színészi játék pedig érdektelenné. Én végig azt vártam, hogy a rendező egy idő után kijön a kamera mögül, fog egy puskát, amúgy macsósan rászól a fiúkra, hogy abba lehet hagyni a nyavalygást, arra van a csúcs, azt kell elfoglalni, utánam, rúgjuk szét az ellenség hátsó felét! De ez sajnos nem történt meg, így maradt a visszaszámlálás a vége feliratig. Háborús filmnek kevés, tévéfilmnek túl sok, a végeredmény pedig egy tökéletesen felejthető alkotás.
A Ryan közlegény megmentése után nem könnyű második világháborús filmet készíteni, beállította a szintet mind az akció, mind a dráma terén, nem is nagyon készült azóta igazán nagy siker a műfajban. Clint Eastwood egy legenda, nem véletlenül bízták rá a rendezést, az ő neve elég volt ahhoz, hogy a nézők adjanak egy esélyt a legendás fényképen szereplő katonák történetének, de sajnos az ő rutinja is kevés volt ahhoz, hogy ebből a zilált forgatókönyvből, és ezekből a szereplőkből ennél többet hozzon ki. Viszont ami igazán meglepő az az, hogy az akciójeleneteken nem igazán látszik a rá költött sok millió dollár, igazából csak egy-két kép maradt meg belőle, nem több, és ez azért nagyon kevés, még akkor is, ha a háborús cselekmény csak a hátterét adta a történetnek. Nem tud magával ragadni a történet, nem igazán kedveljük meg a karaktereket - főleg azért, mert nincs bennük mélység, teljesen súlytalanok a szereplők -, és a casting is tökéletesen érdektelenre sikerült, egyetlen maradandó alakítás sincs a filmben, teljesen összemosódik a katonák arca.
A témaválasztás érdekes, hiszen valóban kíváncsiak vagyunk, kik azok a fiúk a képen, de ez az érzés sajnos nagyon tovaszáll. Egyszerűen nem tudjuk megkedvelni a karaktereket, annyira sablonos mondatokat adnak a szájukba a forgatókönyvírók és annyira szív nélkül alakítják őket a színészek (mínusz Jamie Bell, de neki sajnos túlságosan kicsi a szerepe), hogy gyorsan elmegy a kedvünk az egésztől. A háborús jelenetekben sincs semmi igazán szívet-lelket rázó, igen, jók a képek, de ezt már láttuk a National Geographic csatornán, köszönjük, egy mozifilmtől jóval többet várna a néző. Ráadásul folyamatosan ugrálunk a múltban, a jelenben és a jövőben, nagyon rossz ritmusban, egy idő után elveszítjük a fonalat és fásultan várjuk, hogy véget érjenek a szenvedéseink. Súlyos csalódás a film, Eastwood-tól ez a langyos középszer nem elfogadható!
Emlékszik még valaki Ryan Philippe-re? Pedig hatalmas sztár volt nem is olyan régen, csak hát a karizma és az egyéniség hiányzik belőle, és ez tökéletesen látszik ebben a filmben. Mintha ott sem lenne a történetben, pedig elvileg ő a főszereplő, de nekem sajnos egyetlen jelenete sem maradt meg. A többiek sem jobbak nála észrevehetően, sem Jesse Badford, sem Adam Beach nem alkotott maradandót. A jó alakítások jellemző módon az epizódszereplőkhöz kötődnek: Jamie Bell, Barry Pepper és Neal McDonough mentették a menthetőt, de ez sajnos most kevés volt.
Clint Eastwood azon kevés filmsztárok közé tartozik, aki rendezőként is komoly sikereket tudhat magának, ráadásul egy élő legenda, aki máig a macsó filmek ikonja. Elsőre tökéletes választásnak tűnik egy háborús film ledirigálására, azonban ezúttal nem igazán állt a helyzet magaslatán, ennél ő ezerszer többet tud. Nem véletlenül felejtődött el szép csendben ez a monumentálisnak szánt alkotás, amely sajnos nagyon félresikeredett, vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy elkészült ugyanennek a történetnek a japán szempontból történő feldolgozása is, szintén a jó öreg Clint rendezésében, nézzük meg inkább azt!
Unalmas, teljesen üres háborús film, felejtős kategória!
5/10