Gyanítom, hogy ha nem ismerném és szeretném a 2000-es keltezésű Ginger Snaps (magyarul: Farkasvér aka Vérszomj) c. kanadai horrorfilmet, most tutira túlpontoznám jelen kritikám tárgyát. A dán When Animals Dream (Når dyrene drømmer) ugyanis mind témájában, mind szimbólumrendszerében erősen rokonítható Brigitte és Ginger nagyszerű történetével, nem mellékesen a két mű hatásmechanizmusa is igen hasonló. Csak amíg a kanadai film a mai napig friss, élénk és fiatalos élményt nyújt, addig a dán alkotás kissé művinek, komótosnak, mondhatni "északi módra" zordnak hat mellette. Mondjuk van, aki pont ezt a rideg attitűdöt kedveli, ízlések és pofonok ugyebár.
A történet ebben a filmben is a nővé érés folyamatát ragadja meg, de itt nem egy különc tinédzser testvérpár alakja áll a középpontban, hanem egy Marie nevű 16 éves lányé, aki egy aprócska dán halászfaluban él. Marie családja elég rendhagyónak nevezhető: az anyja egy súlyos beteg, katatóniás állapotban vegetáló asszony, míg az apja jó szándékú, de komoly titkot magában hordozó ember. A lány a helyi halfeldolgozó üzemben áll munkába, ahol a fiúk és férfiak egyre inkább felfigyelnek bimbódzó nőiességére - viszont érezhető idegenséggel szemlélik, mintha valami gond lenne vele és a családjával. Marie tudja, hogy különcnek tartják, ezért nyomozni kezd az édesanyja múltja után. Mindeközben igen furcsa változásokat tapasztal a saját testén...
A When Animals Dream tipikusan az a mozi, amit leginkább a lányok-asszonyok tudnak majd átérezni. Marie (Sonia Suhl nagyon ügyes alakításában) egy olyan, kicsit zárkózott, kicsit kívülálló lány, aki kénytelen szembesülni a női lét minden furcsaságával. A testében zajló változások pont olyan ijesztőek, mint amilyen ijesztő lehet az első menstruáció élménye, vagy a mellek zavarba ejtő növekedése. A kamaszkori hormonális változások maguk után vonják a viselkedésbéli átalakulást is: az ingerlékenység, az érzelmi fellángolások, a szexuális vágy ébredésével járó problémák mindennapos tinédzserkori "tünetek". Mindezen változások horrorisztikus eltúlzása, bár nem igazán eredeti, de mindenképpen szimpatikus ötlet. Szintén jó és logikus pont ezen változások szülőtől öröklött jellegének kidomborítása. Persze ez sem példa nélkül való a horror ikonok körében, lásd pl. Az ifjú farkasember 1985-ös történetét Michal J. Foxszal a főszerepben. A magukat a többiektől különbözőnek és kívülállónak érző fiatalok szemszögét is kiválóan sikerült bemutatni ebben a sztoriban. A falucska gyanakvó lakói pont olyanok, mint amilyenek a kamaszok szemében furcsának-idegenszerűnek-meg nem értőnek ható felnőttek. Mindezen szempontok figyelembevételével a mű nem csak horror, de kicsit a felnőtté válásról szóló dráma is.
Vizuális szempontból némileg kétarcú képet mutat a film. A fényképezés és az operatőri munka tekintetében nagyon jól muzsikál az alkotás, a bemutatott táj borzongatóan rideg és fenséges, viszont a maszkok és a praktikus trükkök kicsit hervasztóak, pl. a Marie mellkasán lévő szőrös foltról sokáig azt hittem, hogy horzsolás - gyanítom, hogy nem ez volt a készítők célja. Zenei szempontból és hanghatások terén nincs probléma a filmmel, bár nem kiugróan erős ez az oldal, "csak" korrektül kivitelezett.
Ami gondom volt a filmmel, az a forgatókönyv-dramaturgia-rendezés szentháromság környékén keresgélendő. Amilyen jól - bár sokaknak talán kicsit lassan - építkezik a történet, olyan kiábrándítóan lapos a film utolsó harmada és olyan fájdalmasan alibi jellegű a finálé. Ez különösen azért kínos, mert az atmoszféra végig nagyon sajátos, mondjuk úgy, hogy realisztikusan zord és borzongató. Ahogy az egyszeri kőműves mondaná: erre az alapra nem csak egy viskót, de egy egész palotát is fel lehetett volna építeni. Sajnos ebben az esetben csak egy kalyiba lett a végeredmény, a film felépítménye, a nézőre gyakorolt összbenyomása nem sikerült teljesen pozitívra.
Végeredményben jó film a When Animals Dream, csak ugyanebben a kategóriában már volt nála jobb is, mégpedig a bevezetőben említett Ginger Snaps személyében. Zsigeri horror szempontjából egyik film sem kiugróan erős, tehát gore/jump scare/hátborzongató atmoszféra terén semmi olyan nem történik bennük, ami igazán emlékezetesnek lenne mondható. Viszont mindkét film átérezhető mondanivalóval bír, és ehhez kiválóan használja fel a legismertebb átalakulós szörnyeteg mitológiáját.
Nézd meg mindkettőt, aztán majd eldöntöd, melyik áll közelebb hozzád.
7/10
