A 2014-es év legjobb horrorfilmjeit taglaló posztomban már említést tettem a V/H/S horrorantológia harmadik részéről, mint teljesen feleslegesnek minősíthető folytatásról. A napokban úgy gondoltam, érdemes egy külön cikket szentelnem annak, hogy megvilágítsam az olvasók számára, pontosan miért is NE tekintsék meg ezt a filmet. Ez az alkotás ugyanis egy olyan darab, amelynek internet-szerte igen rossz a híre - valljuk be: méltán.

De hogyan is lehet a horrorantológia formátumot totálisan elbaltázni? Ott van a szintén tavalyi The ABC-s of Death, ami nagyszerű szórakozás, és ott vannak az előző V/H/S filmek, melyek szintén viszonylag jól sikerült produkciók. Mi romlott el ezúttal?

A válasz egyszerű: szinte minden. Azért a szemléletesség kedvéért a V/H/S: Viral negatívumait öt pontba szedtem, mégpedig öt igencsak fekete, gonosz, irritáló és nehezen figyelmen kívül hagyható pontba.

1. Gyenge, sovány ötleteken alapuló történetek: a kerettörténet mindig is gyenge pontja volt a V/H/S antológiáknak, de ebben az etapban sikerült alulmúlni minden eddigi próbálkozást. Míg a korábbi két részben csak semmitmondó és alibi jellegű volt a keretsztori, itt kifejezetten csapongó, irritáló, "sokat markoló és keveset fogó" a lett az átfogó történet. A vírusvideót készíteni szándékozó párocska és a városon végigszáguldó, káoszt és pusztulást hordozó kisbusz filmecskéje (Vicious Circles) taszítóan művi és hatásvadász, az önreflexívnek és katartikusnak szánt végkifejlete pedig szánalmas. A kerettörténetbe  ágyazott kisebb sztorik sem muzsikálnak túl fényesen. A Dante the Great című borzongató bűvésztörténet még "szódával elmegy" kategóriás, ám a Bonestorm névre hallgató gördeszkás-csontvázirtós förmedvény egyszerűen rettenetes. Olyan együgyű és buta a forgatókönyve, mint egy darab szikla. Az egyetlen ötletesebb darab Parallel Monsters c. párhuzamos dimenziós móka, persze ez sem rengeti meg alapjaiban a horrortörténetek világát.

2. Formájukon alul teljesítő, amúgy viszonylag szép reményű rendezők: a korábbi filmekből ismerős neveket hiába is keresünk, nem fogunk találni a készítők között, itt bizony szépen lecserélték a gárdát. Az újak közül számomra Justin Benson volt első körben az ismerős, aki a trükkös 2012-es metahorror, a Resolution rendezőjeként híresült el. Itt ő hozta a Bonestormot, ami maximum néhány szép beállítással és egy-két jobban sikerült maszkkal büszkélkedhet, mással aligha. Az egyetlen jobban sikerült kisfilm, a Parallel Monsters rendezője, Nacho Vigalondo a 2007-es gyártású, minőségi Időbűnöket és egy eléggé semmilyen ABCs of Death szegmenst jegyez, no meg a tavalyi Open Windows-t Eliah Wood-dal és  Sasha Grey-jel. Ha van a V/H/S: Viralnak húzóneve, akkor talán ő az, bár ő is csak "a vakok között a félszemű a király" elvén. A többi rendezőt inkább hagyjuk, a mostani teljesítményük alapján nem ez a csapat fogja megújítani a horror műfaját.

3. Idegrángást és epilepsziás rohamokat okozó képroncsolások, elmebeteg kameralóbálás és büntetni való vágás: a legrosszabb talált kamerás hagyományokat idéző, és azokat jócskán túl is szárnyaló mennyiségű idegesítő sercegésen, ugráló képen, és egyéb audiovizuális fekvőrendőrön kell átvergődnie magát annak, aki élvezni akarja ezt a produkciót. Szerény véleményem szerint azzal segítesz magadon a legtöbbet, ha inkább meg sem próbálod.

4. Kifejezetten amatőr hatású párbeszédek és színészi játék: az olasz horrorklasszikusok (pl. The Beyond, Phenomena) kapcsán már említettem, hogy mesterszar színészekkel és fogyatékos párbeszédekkel is lehet nagyszerű horrorfilmeket csinálni, nos, ez a bravúr itt nem jött össze. A borzasztó színészi és forgatókönyvírói mélyrepülésre egyetlen példát említenék, a Bonestorm legvégét, ahol hőseink gördeszkázás közben, masszív faarccal vallják be egymásnak, hogy azért kicsit zavarja őket, hogy társaik (akikre szigorúan csak a történetben betöltött szerepükkel utalnak, a nevükkel nem) brutális módon felkoncolódtak. Nem is gondoltuk volna...

5. Végezetül: mi a franc köze van a VHS felvételeknek az internetes vírusvideókhoz? A VHS-nek lehet köze a gyenge képminőséghez, az egymásra vett felvételekhez, stb., de a youtube-generáció magától tovább terjedő vírusvideóival nem igazán lehet összekapcsolni ezeket. Amikor a VHS felvételek a diadalmenetüket járták, még sehol sem tartott az internet világa, szóval már maga a címadó alapötlet is erőltetettnek tűnik.

Ha nagyítóval keresek, persze találok pozitívumokat is a filmben, pl. Parallel Monsters ötlete tényleg nem rossz, akad egy-két jobb vizuális trükk, itt-ott befigyel néhány fedetlen cici, stb. Mindezek azonban nem változtatnak azon, hogy a V/H/S:Viral egy kifejzetten unszimpatikus, erőltetett és gyenge horrorantológia.

Ha lenne 2014. évi legrosszabb horrorfilmeket taglaló cikkünk, akkor ez az alkotás tuti előkelő helyen szerepelne rajta.

u. i.: Az antológia eredetileg eggyel több kisfilmből állt volna, ám a "Gorgeous Vortex" névre hallgató darab az utolsó pillanatban ki lett vágva belőle, hogy rövidebb legyen a műsoridő, és hogy a kimaradó sztorit majdan a film DVD/Blue Ray kiadásán extraként lehessen kiadni. Nem hiszem, hogy ez a kisfilm sokat hozzá tudna tenni az összképhez, bár ezektől az inkompetens készítőktől kitelik, hogy pont a legjobb történetüket vágták fiókba...

3/10