Amikor a The Interview kapcsán kirobbant a tavalyi év egyik legnagyobb botránya, sokan rögtön rávágták, hogy "bezzeg a Team Americával nem volt Észak-Koreának baja!". Az persze más kérdés, hogy a hackerek mennyire voltak koreaiak, mert valószínűleg egyáltalán nem voltak azok, mindenesetre 10 évvel ezelőtt a South Park megteremtői, Trey Parker és Matt Stone már bevittek egy komoly gyomrost a távol-keleti diktatúrának. Ugyanakkor hozzá kell tenni, ez a film annyira halovány és erőtlen lett a két alkotó szokott színvonalához képest, hogy nem lep meg, hogy még Észak-Koreát sem tudták igazán felháborítani vele.

Gary Johnston (Trey Parker) egy sikeres színész a Broadway-en, és éppen ezzel kelti fel a profi terrorelhárító csapat, a Team America figyelmét. Nekik ugyanis egy színészre van szükségük, aki be tud szivárogni a leggonoszabb terroristasejtek soraiba is. Azonban nem is sejtik, hogy amíg ők muszlim és csecsen robbantókra vadásznak, az észak-koreai diktátor, Kim Dzsong Il egy sokkal komolyabb terrorakciót tervez, amelynek a híres amerikai sztárok is részei lesznek.

Őszintén szólva a South Park alkotóitól sokkal többre számítottam, mint amit ez a produkció tudott nyújtani. A Team America esetében ugyanis nem tettek mást, mint a lehető legpofátlanabbul felhasználták az összes klisét, amit egy ilyen sztori kapcsán el lehet sütni. Ez annyira jól sikerült nekik, hogy az 5 évvel később készült G.I. Joe tulajdonképpen annyiban különbözik ettől az alkotástól, hogy élőszereplős és egy fokkal komolyabban veszi magát. Trey Parkerék ugyanis nagyon keveset fáradtak azzal, hogy a nyilvánvaló sablonok eltúlzásán kívül például a tőlük megszokott cinizmust is belevigyék filmjükbe, néhány közszereplő gondolkodásának kifigurázásán kívül lehetetlen felfedezni a Team Americában azt a szellemességet, amely a korszakalkotó animációs sorozatukat meghatározta. 

A legnagyobb hátránya viszont egyértelműen az a műnek, hogy a sablonos építkezésnek hála a frappáns megoldások mellett az az elvetemült esetlegesség sem jellemző rá, amely szintén a South Park egyik sarokköve. Az alkotók gyakorlatilag az első perctől az utolsóig ugyanazokat a gondolatokat sulykolják, és bár ezek között van egy-kettő, amelyben látni a fantáziát, egy másfél órás produkciót egyik sem visz el a hátán. A bábtechnika létjogosultságát sem tudták indokolni számomra, itt is az mondható el, hogy egy elenyésző mennyiségű alkalmat leszámítva sok humort nem tudtak abból csiholni, hogy emellett tették le a voksukat. Ettől függetlenül főleg a finálé tájékán néhány ötletes megoldást ki tudnak magukból izzadni Parkerék, mint ahogy a zenei aláfestés és a dalbetétek is parádésak - ráadásul ez utóbbiak legalább mindvégig.

Mindenesetre összességében nézve egy átlagos South Park-epizód 3 percébe több fantázia szorult, mint a Team America másfél órájába, és ezen a szerzőpáros szokásos szókimondó stílusa és intelligens szarkazmusa sem tud sokat kozmetikázni. Ez utóbbiak viszont mégiscsak egy hangyányi eredetiséget jelentenek, így ha egy jó élménnyel nem is, néhány emlékezetes pillanattal mindenképpen gazdagítani tudott a film.

6/10