Az egyszeri kritikus azt gondolná, hogy bizonyos mennyiségű film megtekintése után már kívülről fújja azok a hibákat, amiket egy alkotó el tud követni. Azonban kénytelen vagyok belátni, hogy a filmvilág újra és újra meg tud lepni: jelen esetben nem csak azzal, hogy Mark Strong nem…
Új Bondhoz új stílus jár. Sean Connery megunta a szerepet, ami híressé tette, semmi pénzzel nem lehetett rávenni arra, hogy még egy filmet leforgasson, ezért új főszereplő után kellett nézni. Nem tartott túl sokáig a keresgélés, hiszen már a Dr. No idején komolyan felmerült a…
Le a CGI-jal, éljen a mese! Minél többször láttam a Demóna előzetesét, annál inkább erősödött bennem a vágy, hogy újra megnézzem az eredeti mesefilmet. Legalább 20 éve nem láttam, közben felnőttem, régen nem várom már a herceget fehér lovon (azért, ha valaki látja,…
Minden gyerek egy csoda. Nekem még nincs saját (nem is tervezem mostanában), ezért nem tudom teljes mértékben átélni ennek a mondatnak a szépségét és mélységét, de a születés csodája mint mindenkit, engem is könnyekig meg tud hatni, hiszen egy új élet mindig a jövőt, egy jobb…
Júniusra látszólag már annyira csak a nagy durranások maradtak, hogy a forgalmazók szinte nem is mertek semmit versenybe küldeni a blockbusterekkel. De azért azok sem maradnak látnivaló nélkül, akiknek az animációs és élőszereplős gyerekfilmek, Seth MacFarlene, vagy az egymást…
A moziba manapság Nicolas Cage filmre beülni felér egy harakirivel, hisz az egykori sztárszínész mostanság vászonra (vagy még inkább dvd tokokba) került „művei” finoman szólva is a nézhetőség határát súrolják, egy-két üdítő meglepetést kivéve. Én személy szerint…
Az ő neve Connery, Sean Connery. Minden idők legjobb James Bondja már nyugdíjazta magát, régen visszavonult a filmezéstől, sajnos nem sikerült túl fényesre a búcsú, a 2003-ban készült A szövetség csúnya bukta volt, azóta csak szinkronszerepeket vállal a kiváló színész, akit…
A háború fizikai értelemben akkor ér véget, amikor véget érnek a hadi cselekmények, a lélekben dúló belső harc azonban igazán csak akkor kezdődik. Vajon el lehet felejteni az átélt borzalmakat, meg lehet-e bocsátani az ellenség által elkövetett bűnöket? Erre keresi választ ez…
Mindenkinek ismerősek lehetnek az olyan romantikus drámák, mint a Titanic, a Szerelmünk lapjai, az Alkonyat. Az olyan valóságtól elrugaszkodott, öncélú és üres pátoszban mosdó művek, amik azt hazudják, hogy a szerelem legyőz mindent, hogy egy gerlepár csiripelése fontosabb annál,…
A magyar címfordításokat már számos kritika érte az utóbbi időben. Én nem szándékozom beállni most a sorba, ugyanis az eredeti címet tulajdonképpen szó szerint tolmácsolták nekünk a forgalmazók. Igaz, egyes potenciális mozilátogatókat már a cím hossza és tartalma is képes…
A Csúnya, gonosz bácsik nemcsak az egész közönséget osztotta meg, hanem minket is (erről itt és itt nyerhettek bizonyosságot), azonban amikor az egyik rendező Magyarországra látogatott, és a Parlux Entertainment jóvoltából interjút készíthettem vele, mindenképpen élni akartam a lehetőséggel. És nem…
Mostanában ha jó sci-fit szeretnénk látni, elég Tom Cruise-hoz fordulni. (Igaz, a Feledésen kívül mindezt csak a szóban forgó produkció mondatja velem). Azonban ami még ennél is jobb, hogy ez a darab szintén nemcsak egy jó sci-fi, hanem egy elképesztően élvezetes blockbuster is…
A folytatásoknak nincs könnyű dolguk, hiszen sok esetben nemcsak az elvárás, hogy hozzák az előd szintjét, hanem hogy meg is ugorják. A House of Cards 2. évada pedig előbbit ugyan teljesíti, utóbbinál azonban folyamatosan abba a zsákutcába fut bele, hogy az első szezon zsenialitása…
Jaume Collet-Serra neve ismerősen csenghet néhányaknak, főleg ha összekapcsoljuk Liam Neesonnel: kettejük nevével fémjelezve készült el az igencsak harmatos Ismeretlen férfi c. thriller 3 éve. Most pedig újfent együtt dolgoznak, de ezúttal az eredmény sokkal emlékezetesebb, hála…