1994-et tartom a filmtörténelem egyik legerősebb évének. A teljesség igénye nélkül olyan produkciók kerültek bemutatásra, mint a sokak által a világ legjobb filmjének kikiáltott A remény rabjai, Tarantino egyik legmeghatározóbb alkotása, a Ponyvaregény, az egyik személyes kedvencem, a Puszta formalitás, de nyugodtan ide lehetne még venni Kevin Smith kultikus vígjátékát (Shop-stop), a Disney egyik legsikeresebb rajzfilmjét, az Oroszlánkirályt vagy akár egy igazi olasz gyöngyszemet, a Dellamorte Dellamorét és akkor Luc Besson Leon, a profijáról még szót sem ejtettem. A Forrest Gump is simán beleillik ebbe a veretes névsorba, azt viszont erős túlzásnak érzem, hogy minden idők 14. legjobb filmje legyen.*
Forrest Gump (Tom Hanks) az átlagnál alacsonyabb intelligenciahányadossal rendelkezik és sebezhetősége miatt gyakran van kitéve az embertársai okozta megpróbáltatásoknak. Főhősünk nem a legokosabb ember, de lelkesedésének és ösztönös cselekedeteinek köszönhetően fontosabbnál fontosabb történelmi eseményeknél van jelen. Azonban az ő szemében mindez háttérbe szorul, hiszen a szerelme jobban érdekli.
Robert Zemeckis jó alapokat fektetett le a koncepciójának megvalósításához, ugyanis Forrest egy könnyen azonosulható figura, nyugodtan mondhatjuk, hogy egy hétköznapi ember. Nincsenek szuper képességei, nem váltja meg a világot sőt, tudat alatt az átlagnéző még a főhős fölé is tud kerekedni az intelligenciabeli különbözőségek miatt. Ugyanakkor egy ilyen karakter, illetve az ő életútja is képes visszafelé elsülni. Forrest ugyanis nemes egyszerűséggel belecsöppen az események sűrűjébe, és nem éreztem azt, hogy különleges dolog betekintést nyerni az ő múltjába, majd később jelenébe is.
Viszont a film óriási pozitívuma az, hogy miközben nézi az ember, akkor megfeledkezik arról, hogy ilyen dolgokon agyaljon. Rengeteg minden történik a vásznon, ám ami a legfontosabb az az, hogy mindez szórakoztató, sokszor humoros módon van tálalva. A szerelmi szálat sok helyen kapkodónak, ötlettelennek éreztem, ezzel szemben azok a pillanatok, amikor a történet Forrest-re fókuszál, aranyat érnek. Azonban amikor ezek a képsorok szépen leperegnek felmerülnek bennem azok az alapvető kérdések, hogy miért Forrest a kiválasztott? Miért kellett nekem az ő történetét látnom? Mit akart nekem ezzel a filmmel Zemeckis mondani? Van olyan érdemi mondanivalója a filmnek, ami indokolttá teszi ezt a 14. helyet? Lehet bennem van a hiba, de a szerelem és szeretet fontosságát kihangsúlyozó, ezerszer látott kliséknél és a szintén sokszor látott "nem számít, hogy ki vagy, csodák bárkivel megtörténhetnek" típusú üzenetnél többet, különlegesebbet nem véltem felfedezni a film jelentésrétegeiben.
Ha Tom Hanks azért kezdett el színészkedni, hogy egyszer eljátszhassa Forrest Gump-ot, akkor nagyon jól választott szakmát! Elképesztő kidolgozottsággal formálja meg a főhőst, ilyen őszintén és kiválóan alakítani azóta csak a Phillips kapitányban láttam. A film vonzza a figyelmet, nem kell sok, hogy elsodorja a nézőt a történések folyama, de erősen veszítene az értékéből, ha nem egy jól előadott Forrest lenne a főszereplő.
Olyan alkotás a Forrest Gump, amit a hibái ellenére is többször meg lehet nézni. Megértem ha valaki rajong érte, ugyanis minden feltétel adott egy potenciális kedvenc filmhez, de nekem túlságosan is az volt az érzésem, mintha a történet nem igazán tartana sehova. Ráadásként van egy kis Coelhós beütése is, de nagyon szerethető film.
8/10
_________
* Az IMDB Top 250-es listája alapján.
