Ide kattintva megtekinthetitek az összes blogon megjelent filmkritikát Miyazakival kapcsolatosan!

Tudjuk, hogy Miyazaki hosszú aktív időszaka alatt teljes mértékben, nagyon szabadon adhatta át vízióit a számunkra. Joggal merülhet fel bennünk a gondolat, hogy még a saját maga által írt, majd rendezett, nagysikerű film (Nauszika), majd az ebből kinövő a saját stúdió előtt biztos bizonyítania kellett a cégeknek rátermettségét olyan produkciókban, amelyek nem voltak teljesen a sajátjai. Ez így is volt: a zseni sokat dolgozott sorozatokban animátorként, rendezőként. Majd végül eljött az utolsó nagy próba, ami Hayao szépen teljesített. Ez volt a Cagliostro kastélya. Ez a film visszatekintve már sokat bemutatott abból, hogy milyen hihetetlen potenciál rejlett az japán tehetségben. Mindezt teszi egy olyan sztoriban, egy olyan vázzal, ami meglehetősen távol áll a később megismert munkásságától. Egy könnyed, vicces, kalandos, akciódús jeleneteket gyakran előrántó bűnügyinek, vagy kémfilmnek mondható alkotás a The Castle of Cagliostro.

A történet szerint a zseniális és világhírű tolvaj, Lupin segítőtársával kirabol egy kaszinót. Ám a pénz amivel meglógtak hamis. Lupin felismeri, hogy ez a legendás Cagliostro nevű törpeállamból származik. Itt kezdik el felkutatni a pénz titkait, ám arra nem gondolnak, hogy a pici ország és az ottani kastély sokkal értékesebb titkokat is rejt.

A cikk érdemi kitárgyaló részét azzal kezdeném, hogy az alkotás egyedi részeit és Miyazaki megmutató jellegzetességeit kiemelem. Mindig öröm látni, hogy vizuális téren mennyire igényes animációs filmek kötődnek a nevéhez. A festményszerű hátterek, az egyedi beállításoknál itt is elégedetten csettinthetünk. A zene ekkor még nem Hisaishihoz kötődik, de nem lehet rá panasz. Tartalmi szempontból is vannak bőven remek megoldások, szépen kidolgozott tényezők. A film kiválóan dolgozik a hozott karakterekkel: Lupin karaktere egy kifordított, „jófej” James Bondnak is nevezhető. Igazi mester abban, amit csinál, de nem veszi fel mellé a playboy attitűdöt. Kedves és segítőkész, alapból jóindulatú személy. A csajozó, martinit szürcsölő, drága öltönyökkel és kocsikkal felpakolt kém kritikáját is magában hordozza. Neki csupán csak egy Fiat 500 jutott, amit hamar le is amortizál, viselkedésében pedig gyakrabban ügyetlen, mint magabiztos. Azonban kiderül róla, hogy nem mindig volt ő ilyen, a változásra, fejlődésre pedig jó oka volt. Az, hogy ismét egy összetett és nem szélsőséges karakter kerül a műbe, akit az alapkliséktől nagyon pozitív irányba sikerült eltolni, egyértelműen Miyazakira utal. További pozitív tényező Jigen mogorva, de szimpatikus karaktere, akinek megalkotása animés gyökerekkel rendelkezik. Soha nem látjuk a szemét, ami egy mélyen japán vonás, ötletesen megvalósítva. Nagyon sablonos, de okosan vezetett rész még a lelkiismeretes nyomozó és Lupin kapcsolata, annak állandó változása.

Újabb árulkodó jel és példásan kidolgozott alkotóelem a helyszín. Miyazaki nagyon szereti olyan helyekbe téve elmesélni a történeteit, amelyek bár kötődnek a Földhöz, de mégis valamilyen szinten el van tőle választva, egy alternatív, varázslatos valóságba viszi a nézőt (afféle mágikus realista módszer).  Itt ez még kisebb fokon üzemel, de már most megsüvegelendő. Cagliostro egy kitalált ENSZ tagállam, mélyen európai jellemvonásokkal történelmi és kulturális téren.  Francia és mediterrán vonások árulkodnak arról, hogy az író-rendezőt megihlette az európai kultúra. Ez a nagy távolság miatt egybefolyik, azonban még így is hízelgő. A kastély, mint mesés történelmi díszlet mellé, modern kütyükkel, valamint a korhoz illeszkedően autókkal is találkozhatunk (és ismét fontos szerepet kap egy repülő).

A történelmies színtéren vezetgetett cselekménynek egy rejtélyes, misztikus ízt ad a gróf személye és az ő múltja, motivációi. Itt bontakozik ki a film saját szimbolikája, és a sztori előrehaladtával a komoly üzenettel is itt találkozik a néző, még egy kis dráma is beüt. A vallási és erkölcsi téma, az összeesküvéssel megspékelt éles politikai kritika (olykor meglepően nagy pofonokkal) közel sem részletesen kitárgyaltak, viszont az alapból könnyű témához és gyors dinamikához jól passzol a gyakran elszórt, de szimplább mondanivaló.

Összességében egy közepes és jó poénokkal operáló, könnyed, inkább a szórakoztatást a prioritásában helyező mű lett a Cagliostro kastélya, ami hamar klisés és középszerű kémfilmbe fulladt volna a kiszámíthatatlan, egy-két okos csavarral lendületet vevő sztori, a tartalmas, de nem terhelő üzenet, az okos forgatókönyv, a szimpatikus karakterek és a látvány nélkül. Így viszont egy kerek, letisztult egészet alkot és még az egyszerű, sablonos befejezést is sikerült bőven feljavítani azzal, hogy több szálat a nem megszokott módon varrtak el.  A szűk, száz perces keretet így sikerült megfelelően kitömni, a végeredmény pedig szokás szerint bátran ajánlható bármilyen korosztálynak, hiába marad el a filmes mester későbbi, érett darabjaitól.

7,5/10