Ha hipszter majmok szeretnénk lenni és nem egy szokványos karácsonyi filmet néznénk meg, akkor kihez érdemes fordulni? Például a finnekhez, akik már az Iron Sky révén (és újabban éppen a második rész promóival) is bizonyították, hogy képesek egy-egy klasszikus történetet egészen elvetemült végletekig fokozni. Ezúttal például a Télapóét.
Lappföldön, egy világtól elzárt kis falucskában, az orosz határ mentén járunk. A helyiek életében a rénszarvasvadászaton kívül nincs sok izgalom, így nagy feltűnést kelt, hogy a közeli hegyen egy titokzatos kutatócsoport fúrni kezd. Egyedül az ifjú Pietari (Onni Tommila) sejti, hogy miről lehet szó: egy hátborzongató könyvből kideríti, hogy valószínűleg a Télapó lehet elzárva a mélyben, aki a tipikus mesével ellentétben egyáltalán nem olyan jóságos. A rossz gyerekeket például egyszerűen széttépi, úgyhogy nem annyira jó ötlet megbolygatni évszázados álmát. Azonban karácsony előtt néhány nappal a kutatócsoport eltűnik, a faluban pedig egyre sorjáznak a gyanús jelek.
Az alkotók tehát nem egy szokványos alapötletet hoztak létre, azonban a forgatókönyv alapvetően végig csak ebből él és sok részletet már nem tud hozzátenni a végeredményhez. Egyszerűen hiányoznak azok az apróságok, amelyek feldobnák az alkotás minden egyes jelenetét és egy valóban fergeteges filmélménnyé varázsolnák azt. Ettől függetlenül kapunk egy korrektül megírt történetet, kidolgozott karaktereket és a finn tanyavilág egészen érdekes atmoszféráját. A remek fényképezésre és az effektekre sem lehet panaszunk, az apa-fiú kapcsolat dinamikája is jól működik, még úgy is, hogy Tommila nem a legjobban hozza a szerepét. Így tulajdonképpen ha nem is egy zseniális, de alapvetően egészen szórakoztató filmmel van dolgunk.
Viszont a szkript még így is egy kissé arányt téveszt: a szűk másfél órás játékidő ugyan még pozitívumnak számít, az már azonban kevésbé, hogy a film nagyon sokáig csigázza fel a nézőjét, hogy aztán adós maradjon egy igazán ütős fináléval. Így hiába lelkesít be a produkció, a puskaport tulajdonképpen soha nem lövi el, a kifejezetten kegyetlen beharangozás ellenére gyakorlatilag nem is látunk horrorelemeket, úgyhogy végül csalódottan voltam kénytelen fogadni a stáblistát.
Nem süthetem tehát rá, hogy kötelező darab lenne, ugyanakkor egy nézéssel aligha veszíthet vele bárki is. A fekete humor kedvelőinek különösen is ajánlott, meg természetesen azoknak, akik nem a Reszkessetek betörők! - Igazából szerelem - Die Hard háromszögéből választanának az ünnepekkor.
7/10
