A Förtelmes főnökök 2011-ben nem éppen az a fergeteges és meghatározó vígjáték volt, amely feltétlenül folytatásért kiáltott volna (már csak történetéből adódóan sem), viszont a pénzügyi siker összejött, így elkerülhetetlen volt, hogy a három munkahelyi problémákkal küzdő barát kalandjai folytatódjanak. A második rész minősége nem igazolta a létjogosultságát, de mindenesetre az a produkció javára írható, hogy hozza az első felvonás színvonalát, legalábbis helyenként.

Nick, Kurt és Dale (Jason Bateman, Jason Sudeikis, Charlie Day) immár a saját főnökeik, ennek minden előnyével és hátrányával. Saját cégük beindítása ugyanis nehezebb, mint az elsőre gondolták, többek között annak is köszönhetően, hogy első ügyfelük (Christoph Waltz) alaposan átveri őket. Bosszúból a srácok elhatározzák, hogy a veszteséget a partner fiának (Chris Pine) elrablásával és az ezért kapott váltságdíjjal fedezik. Eleinte ez is pont annyira megy nekik, mint a főnökgyilkosság, azonban hamar kiderül, hogy a dolog a fiúnak is ínyére van, sőt, ő maga kezdeményezi saját foglyul ejtését.

Ebből első látásra azt mondhatnánk, a folytatás igyekezett kilépni elődje egyszer használatos ötletének nyomdokaiból, és bár a történetre ez valóban igaz, lényegében mégiscsak ugyanazokat az elemeket használja fel. Visszatér Aniston, Spacey és Foxx is, ezúttal egy kicsit kisebb játékidővel, mint előzőleg, ugyanúgy láthatunk lopakodós bénázásra alapuló jeleneteket, néha pedig konkrét gegek is visszaköszönnek az első részből. Az ebből eredő kiszámíthatóság már valamennyire önmagában is csalódást keltő, de a legnagyobb baj az, hogy az alkotók most már végképp semennyire sem erőltették meg magukat. A mű legjobb pillanatai abból erednek, hogy gusztustalanság szempontjából ezúttal eléggé eleresztették a gyeplőt, de az elvetemült szexuális és altesti poénok bizarr módon pont azért működnek elég jó hatásfokkal, mert itt legalább látszik, hogy próbálkoztak.

Az alkotás ugyanis jellemzően úgy néz ki, hogy borzasztó sokat szövegel minden karakter, gyakran ráadásul még egyszerre is, a poénok viszont elvétve szűrődnek ki a rengeteg beszédből. Mivel sokkal nagyobb teret kap a három főszereplő, most már végképp kiviláglik, hogy mennyire jellegtelen karakterek ők: gyakorlatilag annyival jellemezhetők, hogy van két gyökér, illetve Nick, aki egy kicsit kevésbé az, így csak fogja a fejét a másik kettőn. Most pedig már ellenpontként sincs ott a három zseniális főnök, Waltz és Pine meglehetősen sablonos szerepeket ölt magára, így nem véletlen, hogy kétségbeesetten próbálják Spaceyt és Anistont a képünkbe tuszkolni, amikor csak lehet.

Szóval főnökök nélkül már kicsit gyengébb a Förtelmes főnökök, ettől függetlenül az első rész nem túl magas színvonalát hellyel-közzel tudja hozni, és még egy-két jó poénra is futja tőle. A probléma csak az, hogy 2011-ben ez a színvonal a vígjátékok krémjét képezte, ma viszont már könnyedén találni ennél sokkal jobb (aktuális) darabokat is, és jelen esetben azt tanácsolnám, inkább válogassatok azok közül!

6/10