A Szebb holnap frenetikus sikere után, a készítők nem sokat gondolkodtak a folytatáson, már 1987 – ben lekerült a gyártószalagról és már abban az évben a mozikban vetítették.

Néhány évvel az első rész után járunk. Ho a börtönben fizeti vissza tartozását a társadalom felé, mikor felkéri a rendőrfőkapitány, hogy férkőzzön egykori barátja Lung Si bizalmába, aki az utolsó láncszem, egy pénzhamisítási ügy leleplezésében. Miután visszautasítja, Kit kapja meg a munkát, ám ezt Ho, mint felelősség teljes báty, nem hagyhatja, így egy oldalon állva, vállvetve bonyolódnak bele az eseményekbe.

Már a történet felütése is elég zavarosra sikeredett és ez a későbbiekben sem fog változni. A legnagyobb kokit, amiatt kellene kiosztani, hogy Chow Yun – Fat – et egy akkora blőd „fordulattal” hozták vissza, hogy azt bármelyik szappanopera megirigyelhetné. Elismerem, bajos lehetett megoldani, hogy ismét láthassuk, egyik kedvenc ázsiai színészünket, de egy kicsit gondolkodhattak volna még rajta. És ezt az egész produkcióra elmondhatjuk.A két szálon futó események (hongkongi és new yorki szál) később kereszteződnek, azonban a kapcsolatrendszerek rejtve maradnak és csak találgathatunk, ki honnan ismeri egymást. A western, akárcsak az eszmékért küzdő hősök, teljesen eltűnnek. A fő mozgatórúgó eleinte a véletlen, majd később a személyes bosszú. Az első rész árnyaltabb karaktereit felváltják az egydimenziósak. Vannak a rossz fiúk, akik nagyon rosszak és vannak a jók, akik ugyan régen rosszak voltak, de most nagyon jók. Ennek következtében jóval kevésbé tudunk azonosulni hőseinkkel. A szótlan bérgyilkost viszont jól eltalálták, ő egy abszolút méltó ellenfél, elvei is csak neki vannak. Kár, hogy róla sem tudunk meg semmit.

Több a zene és sokkal nagyobb hangsúlyt is kap, bár most nem minden esetben tudja olyan jól fokozni a hangulatot. A drámai pillanatokat most sem kell nélkülöznünk, amik kivételesen jól kidolgozottak és egész hatásosak ( üthettek volna nagyobbat is, ha nem baltázzák el feleslegesen). Habár vannak benne megkapó ötletek (reflektálás az első rész sikerére), mindez kevés lenne ahhoz, hogy megmentse a filmet a középszertől. Azonban van egy szekvencia, amibe nem lehet belekötni, ez pedig az akció. A lövöldözések, amikből most körülbelül kétszer annyi van, valami olyan elementáris erővel hatnak, amilyennel csak nagyon kevés film büszkélkedhet azóta is. Realisztikusságot még csak véletlenül se keressünk benne. Rengeteg az akrobatikus mozgás, a robbanás. A slow motiont szinte csak és kizárólag a lövöldözéseknél állították csatasorba és az akkori technikai lehetőségekhez mérten, már – már a tökéletesség határát súrolja.

A finálé az egész műfaj esszenciáját tartalmazza negyed órába sűrítve.

SPOILER A temetés után hőseink felveszik az öltönyeiket, napszemüvegeiket, (igaz, kedves Quentin?) felfegyverkeznek, majd mindenféle tökölés nélkül likvidálnak egy hadsereget. Mindezt olyan stílusosan, hogy mikor először láttam, rögtön meg kellett néznem még kétszer egymás után, - Ilyen nincs és mégis van! - felkiáltással. Megkockáztatom, hogy ez minden idők legvéresebb leszámolása és a befejezésben pedig a legmenőbb halál ábrázolás található, amit valaha láthattál. Heroic bloodshed a javából. SPOILER OFF

A forgatókönyv ezer sebből vérzik, amit köszönhetünk a vágó ollónak, vagy szimplán a trehányságnak. Ami azért fájó, mert hatalmas potenciál lakozik benne és akár most egy top filmről is beszélhetnénk. Így marad egy ízig – vérig akciófilm, ami a brutálisan erős finálénak köszönhetően még így is kiemelkedik az átlagból és nyugodt szívvel ajánlható azoknak, akik egy kis vérszagra áhítoznak.

7/10