A magyar filmgyártásban ritka a krimi, mint a fehér holló, az ebben a műfajban alkotott jó filmeket pedig finoman szólva is nagyítóval kell keresni. Azt már A berni követ óta tudjuk, hogy a tévéfilmjeinkre oda kell figyelni, azonban A rajzoló című, alig szűk egy órás alkotás még így is meglepetést tudott okozni, hisz rövid játékideje ellenére egy komplex és valóban mély történetet tartogat a számunkra.

Tamás (Kocsis Gergely) tehetséges rajzművész, aki azonban nem kiállításokat szervez, hanem a rendőrségnek kényszerül dolgozni, mint fantomkép rajzoló. Tehetségéből kifolyólag hatalmas segítség a hatóságoknak, nem egy, nem két bűnözőt sikerült az ő képei alapján a rácsok mögé dugni. Azonban Tamásnak nincs könnyű dolga: az erőszakot elszenvedett áldozatok a pszichológiai nyomás és a félelem miatt szinte képtelenek hiteles információkkal szolgálni a tettesek arcáról. Hősünk azonban élete talán legnagyobb ügyén dolgozik: egy több nőt is megerőszakoló férfi portréját kell megfestenie.

A rajzoló csak első látásra vegytiszta krimi. A történet, bár egy nyomozás köré bonyolódik, sokkal inkább szól a rajzoló és az áldozatok, majd a rajzoló és az elkövető között létrejövő pszichológiai kapcsolatról, és arról, hogy hogyan válhat könnyen rögeszmévé egy olyan dolog, amelyet foggal-körömmel üldözünk. A film hőse nem a klasszikus hőseposzok mintapéldája: Tamás nem csupán esetlen ember, de az élete is az egyértelmű katasztrófa szélére sodródott, gyakran sokkal intimebb kapcsolatot ápol a 10 perce ismert áldozatokkal, mint az apjával, vagy a kollégáival.

A rajzoló ugyanakkor nem csak fő karakterében mondható elkeseredettnek, a film atmoszférája is lüktető kilátástalansággal operál, a steril képektől kezdve, a csontig hatoló „karakterfejlődésen” át egészen a lezárás reménytelenségéig. Az egyetlen pont, ahol az alkotás valamelyest elvérzik, az a színészi fronton keresendő: Kocsis Gergely bár rengetegszer alakít nagyszerűen a film alatt, többnyire csak keresi a karaktere valódi hangját, Pelsőczy Réka sem tud komoly jelenlétet produkálni, illetve a leginkább a színpadról ismerős Sipos Vera is csupán asszisztál a karaktere mellé.

A film viszont ettől a malőrtől eltekintve szinte végig hibátlan tud maradni, mind technikai, mind tartalmi szempontból, a már-már lomhának mondható vágás és a szinte észrevehetetlen, ám mégis energikus zenék pedig csak tovább növelik a néző gyomrában kavargó feszültséget.

A rajzoló bár közel sem hibátlan alkotás, az egyszerű, de szépen felépített történetével, a fő karakterének sokszínűségével illetve pszichikai töltetével olyan élményt nyújt, amely a honi filmiparban manapság – még – a párját ritkítja. Akik szeretik a krimiket, azoknak kifejezetten ajánlott megtekinteni az alkotást, ugyanakkor azok se fogják vissza magukat, akik egy sokoldalú „élményre vágynak. 60 percet mindenkitől megérdemel ez a mozgókép.

9/10

A film megtekinthető teljes hosszában, legálisan, ide kattintva.