A The Dead hiába nem volt sem kritikai, sem túlságosan nagy pénzügyi siker, így sem kerülhette el azt, hogy folytatás készüljön hozzá. Amely első látásra egy tipikus gagyifolytatásnak tűnt: fogjuk ugyanazt a koncepciót, írjunk át benne néhány elemet (jelen esetben a helyszínt), majd próbáljuk meg lenyomni a nézők torkán. Én azonban titkon azt reméltem, hogy ez egyben egy lehetőség is lesz az alkotó Ford-testvérpár számára, hogy kijavítsák néhány korábbi hibájukat. De amennyire ez sikerült, legalább annyit rontottak ezúttal máshol a végeredményen.

A főszerepben ismét egy amerikai mérnököt láthatunk: Nicholas (Joseph Millson) szélkereket javít, amikor az Afrikából áthurcolt járvány Indiában is mindenkit zombivá változtat. Nicholast ez már csak azért is kellemetlenül érinti, mert éppen ekkor tudja meg, hogy tőle több száz kilométerre tartózkodó barátnője terhes. Főhősünk éppen ezért minden erejét megfeszítve azon van, hogy megmentse szíve hölgyét és születendő gyermekét, ebben pedig furcsa módon egy helyi árva kisfiú lesz segítségére.

Alapjaiban tehát itt is a "két ember próbál eljutni valahova" alapkonfliktust láthatjuk, néhány változtatással, ugyanakkor a második rész története mégis sokkal komplexebb és színvonalasabb, mint az elsőé. A történetmesélői ambíció kifejezetten jót tesz a cselekménynek abból a szempontból, hogy kevesebb benne az üresjárat, magabiztosabban halad a célja felé, a karakterek háttereket és motivációkat kapnak. Ugyanakkor ezt még csak mindig relatíve szabad csak értelmezni: ettől még nem jó film, csak jobb. Továbbra is láthatunk kínos párbeszédeket és még kínosabb alakításokat, és hiába mondhatom el, hogy most már van valami sztori is a filmben, ha az pont a megnyugtató klisékbe gyalogol bele.

Viszont a klisék ott is megjelennek már, ahol idáig nem szerepeltek: az első rész fojtogató menekülésének helyét átveszi a zombifilmek klasszikus "jussunk el A-ból B-be" szerkezete, ahol az élőhalottak inkább akadályt, mintsem soha nem szűnő veszélyt jelentenek. Fegyvert soha nem fogott főszereplőnk néhány nap alatt végtelen tölténnyel rendelkező Rambová válik, akit sem az éhség, sem a szomjúság nem dönt le a lábáról, valamint hatalmas szerencsével talál újabb járműveket útja során. Még a zombik megjelenése és mozgása is sablonossá vált, és egyértelműen érződik a hanyagság a kidolgozásukon. És hiába hozza az indiai táj majdnem ugyanazt a produkciós értéket, hiába fejlődött sokat a fényképezés, a hangulatból pont az veszett ki, ami az elődöt nagyszerűvé tette: az elemi erejű kétségbeesés és kilátástalanság.

Úgyhogy hiába mondható el a The Dead második részéről, hogy sok szempontból kiforrottabb, mint az első, pont annak meghatározó karakterét és különleges vonásait áldozta be mindezért. Hozzáteszem, ezzel nem követett el nagyobb hibát, mint a folytatások nagy része, csak jelen esetben nagyon is szükségszerű lett volna, hogy visszafejlődés helyett inkább fejlődést mutasson a végeredmény.

5/10