Árpa Attila az évek során profi filmes lett, így nagyon jól adagolja a marketinget is a legfrissebb hírek szerint jövő márciusban moziba kerülő Argo 2 - vel kapcsolatban. Olyannyira, hogy még én is kíváncsi lettem a kultstátuszban leledző első részre, amelyet eddig a rendező személye miatt kerültem el messzire. Önkritikusan be kell látnom, hogy hatalmas hiba volt megfosztanom magam eddig ettől az alkotástól, amelynek nem sok filmművészeti értéke van, ugyanakkor rendkívül szórakoztató, ha esetleg valaki még nem látta, sürgősen pótolja!
Az ókori Róma idején egy kincs került elrejtésre a mai Magyarország területén, amelyet egy volt náci akar megszerezni magának. Elküldi a Tejesembert (Oszter Sándor), hogy keresse meg a Stix aurum-ot. A profi megoldóember könnyű és gyors munkára készül, azonban amikor szembekerül Balog Tibivel (Kovács Lajos) és bandájával, lassan de biztosan lefagy a magabiztos mosoly az arcáról...
A filmesek örök gyerekek, ez a legnagyobb tanulsága ennek a remekműnek egyáltalán nem mondható, de übercool akcióvígjátéknak. Most őszintén, ki ne szeretne egyszer olyan akciójeleneteket forgatni, amelyet Tarantino filmjeiben látott, megspékelve Guy Ritchie - féle fordulatokkal és mocskos szájú szövegével a magyar viszonyokra áthangszerelve? Árpa Attila megtette, és ezzel semmi baj sincs, hiszen nem az volt a cél, hogy filmtörténeti mérföldkövet alkosson, hanem az, hogy betegre nevesse magát a közönség, és elismerően bólogasson az akciójelenetek után. Most már nekünk is van Terminátorunk (de milyen jó!) Geréd Gyárfás személyében, egy zseniálisan őrült gyilkosunk, akit akár Psycho-nak is hívhatunk (Bicskey Lukács tekintetére nincsenek szavak...), egy extrém külsejű Indiana Jones-unk Görög László felvezetésében, egy kőkemény "profi" bűnözőnk, akinek mi más lehetne a neve, mint Tyson (Kiss József), egy nem éppen Sean Connery - re hajazó idő professzorunk (Csuha Lajos), egy harmatgyenge riporternőnk (Ruttkai Laura), egy iszonyat menő Sofőrünk (Mucsi Zoltán), egy tökéletesen szerencsétlen Bodrink (Scherer Péter), egy teljesen halott Matyink (Gieler Csaba), egy vitaminhiányos Herkulesünk (Honti György), egy kétbalkezes begyűjtőpárosunk (Csuja Imre és Nagy Feró), valamint egy kiugrott minisztár (Steiner Kristóf). És amikor mindezen díszes kompánia a Tejesember és Tibi vezetésével összecsap, ott bizony szem nem marad szárazon a nevetéstől!
Ezer sebből vérzik a film (a történetvezetés finoman szólva is hagy maga után kívánnivalót, a rengeteg poén nem áll össze egységes egésszé a karakterek nagyon felszínesek, a technikai részleteket inkább meg sem említem), de ennek ellenére nem lehet nem szeretni a szereplőket, szurkolni Tibiéknek, sőt még a Tejesembert is megkedveljük a végére. Mert annyira emberiek, gyarlóak és kisszerűek, hogy igenis kíváncsiak vagyunk, mi lesz a történet vége. Az akciójelenetek sem rosszak (Psycho és a Svéd nálam mindent visz!), a látvány sem kutya (az hatalmas kamion nagyon ott van a szeren!), Trunkó Bence szövege simán zseniális (habár az egy főre jutó káromkodások tekintetében biztosan magyar rekordot dönt a film, de ennél nagyobb bajunk ne legyen), viszont az igazi sava-borsa a sikernek a színészi játék. Hihetetlen, hogy a színészek mennyire lubickolnak a szerepükben, komolyan veszik a szórakoztatást, élettel töltik meg a karaktereket. És akkor Nagy Feró stílusos cameojáról szót sem ejtettem (amint megláttam az első jelenetben, biztos voltam benne, hogy a megfelelő lélektani pillanatban el fog hangzani az ikonikus mondata a Ford Fairlane kalandjaiból, és naná, hogy így is történt). De nemcsak a nemzet csótányának híres alakításra történik utalás, Oszter Sándor is megkapja a maga betyáros pillanatát (üssenek agyon, verjenek meg, de én bizony időnként unatkoztam a Rózsa Sándor tévésorozat megtekintése során, ez azonban nem von le semmit a kiváló színészi alakításokból), ahogyan szinte minden filmkockának beazonosítható az eredetije, de tényleg felesleges ezzel hergelni magunkat, inkább adjuk át magunkat a felhőtlen szórakozásnak!
Bicskey Lukács zseniálisan őrült, Görög László hihetetlenül néz ki, amíg nem szólalt meg, fel sem ismertem, Csuja Imre, Mucsi Zoltán és Scherer Péter hozta a kötelezőt, Nagy Feró tökéletesen alakította saját magát, Geréd Gyárfás nagyon jól néz ki, de igazán Oszter Sándor és Kovács Lajos miatt érdemes megnézni a filmet.
"Suttyófilmnek" nevezte többször is Árpa Attila a filmjét, teljes joggal, hiszen nem több ez az alkotás, mint egy filmőrült fiatalember akció és humor mániájának manifesztációja, nincsenek mélységei, viszont vannak felejthetetlen jelenetei, amelyeket nehéz lesz felülmúlni a második részben, amelyet immár én is nagyon várok. Szerencsére már belátható időtávban van a bemutató, addig még lehet nosztalgiázni az első felvonáson, jókat nevetni és idézgetni a kedvenc szövegeket, nagyon várjuk már, hogy Tibi és bandája újra akcióba lendüljön!
Látványos, humoros, de eléggé felszínes akció - vígjáték, amelyen istenien fogunk szórakozni, ha félre tudjuk tenni a felnőtt énünket!
7/10