Vajon egy jó vezetőnek mi fontosabb? A családja vagy a népe? Melyiket kéne ahhoz feláldoznia, hogy helyesen cselekedjen? Ha pedig mindkettőt meg akarja menteni, az vajon felmenti-e az alól, hogy szövetkezzen a gonosszal? Vajon minden kritika elején képes leszek kiizzadni valamit a bemutatott filmek filozófiai hátteréről? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget „Az ismeretlen Drakula”.

A történet középpontjában III. Vlad (Luke Evans) havasalföldi fejedelem áll, aki a török előrenyomulás idejében a béke érdekében hadisarcot fizet a török szultánnak (Dominic Cooper), aki egyszer csak úgy határoz, hogy 1000 fiút (köztük Vlad fiát is) követel janicsár-seregébe. Ezt nem hagyván Vlad segítséget kér a hegyen lakó vámpír nagyúrtól (aki mellesleg úgy néz ki, mint Nute Gunray a Baljós Árnyakból).

Előre leszögezném, hogy egyáltalán nem ismerem a Drakula folklórt, még a filmeket se láttam (a „Drakula halott és élvezi”-n kívül), tehát mint Drakula film nem tudom értékelni. Csak, mint történelmi gyökerű akciófilm.

A fentebb említett filozófiai kérdések adnak egy keretet a filmnek, hogy ne dőljön össze. Sokat nem foglalkozik vele, mégis valahogy érdekesen van tálalva. Engem valahogyan sikerült lekötnie. Talán azért, mert nagyon keveset tudok Drakuláról, és egy minimális érdeklődést fel tudott kelteni bennem az egész világ iránt. Emiatt nem nagyon bántam, hogy elég a történet, az akció rovására, előtérbe került. Meg még azért sem, mert a csatajelenetek valami bődületesen rosszak. A vágások borzalmasak, a kamera meg valami olyan kaotikusan életlenül rángatózik, hogy szinte követhetetlen az egész. Két nagyobb összecsapás van. Az elsőben Vlad bunyózik vagy ezer katona ellen, ahol elsütnek egy elég váratlan kardon tükröződős effektet. Elhiszem, hogy nagy ötlet, meg biztos nehéz lehetett megcsinálni, de inkább zavaró, mintsem, hogy feldobta volna jelenetet. A másik pedig, amikor milliónyi denevér megjelenik, és azok mérnek csapást a törökökre. Ez konkrétan röhejes volt. Egyrészt el nem tudtam képzelni, hogy miként tudnak olyan ütést bevinni, hogy a föld is beleremegjen, másrészt pedig az is borzasztó zavaró volt, hogy a közeliekben alig lehetett valamit látni.

Ezzel szemben a látványvilág kifejezetten jó volt, különösen a tájak meganimálása. A fényképezést illetően nincs okom panaszkodni. Tökéletes aláfestés volt a mozinak ez a 300, Titánok harca és Trónok harca által inspirált stílus, ahol a méregzöld, fekete, szürke és kék színeken volt a hangsúly. A kellő atmoszférát megadta. Bár azért elég zavaróak tudtak lenni a méretes vásznú teremben azok az orrszőr vizsgáló közeliek az arcokon.

A színészeknek semmi extrát nem kellett hozniuk, szóval leszerepelni nem is tudtak volna, de alakításuk a célnak teljesen megfelelt. Viszont ami eléggé pozitív csalódást okozott, hogy történelmileg elég tájékozott film benyomását keltette. Éreztem benne valami utánajárást, például, hogy a szereplők néhol törökül beszélnek (bár nem értek a török nyelvhez, de a magyar szinkronszínészek néhol elég furán ejtették ki a szavakat, mintha csak halandzsáztak volna), vagy történelmi szakszavakat használnak.

Nem tudom, hogy a készítők ilyen nagy Fűrész fanok voltak-e, vagy csak véletlenül jött ez így ki, de a borzasztóan Tobin Bell-re emlékeztető vámpír nagyúr kétszer is kimondta a játékidő alatt, Jigsaw-s hangsúllyal a híres „Kezdődjék a játék!” mondatot. Ezt én már csak úgy tudtam volna pozitívabban megélni, ha magát Tobin Bell-t kérték volna fel erre. Kicsit kizökkenti az embert í cselekményből, de én egy ilyen easter egg-nek fogtam fel.

Összegzésül annyit tudok mondani, hogy abszolút nulla elvárásokkal ültem be rá, és egész pozitívan sikerült meglepnie. Így utólag kicsit csodálkozva nézem, hogy mégis hogyan lehetett 70 millió dollárt rábízni két debütáló forgatókönyvíróra és egy elsőfilmes rendezőre,  de ez egy teljesen vállalható debütáló darab. Nem nagy was ist das, viszont egyszer bőven megnézhető.

6/10