Évekkel ezelőtti önmagamat visszhangoznám, ha azt írnám, hogy itthon már minden filmes szakember tudja hozni a megfelelő színvonalat, a forgatókönyvírókat kivéve. De végül is ez már csak azért sem lenne furcsa, mert a Drága Elza produkciós kálváriája jó pár évvel ezelőttről datálódik, egyszóval vehetjük úgy is, hogy ez a film egy letűnt korszak hírmondója.

Lombos Mihály (Makray Gábor) honvédként harcol a keleti fronton a második világháborúban. Minden vágya, hogy hazatérhessen szerelméhez, azonban a véletlenek különös összjátéka folytán még csak eltávozásra sem engedik el. Nemsokára pedig a szovjetek fogságába esik, ahol a lehető legrosszabb feladatot kapja: az aknamezőkre hajtott büntetőszázadok egyik tagja lehet. Főhősünk azonban nem adja fel, és kálváriája során minden eszközzen eltökélten küzd azért, hogy hazajusson.

Ami eredetileg megfogott a filmben, azt végül tényleg tudta hozni: hangulatos és stílusos lett a Drága Elza. A profi fényképezés, a kreatívan felhasznált díszletek, a dinamikus akciójelenetek mind hozzáteszik a magukét az élményhez. Különösen utóbbiak: ilyen jó akciókat (bár egyáltalán, önmagukban akciókat) régen lehetett magyar produkcióban látni. Hasonlóképpen pozitívan tudok nyilatkozni a sminkekről, és még az effektek sem tűnnek bántóan banálisnak a kis költségvetés ellenére. Mondhatni, ez a film a mi Stalingradunk, természetesen Bondarcsuk és hazai kollégái munkáját a lehetőségeik fényében összehasonlítva.

De a párhuzam már csak azért is áll, mert az orosz háborús filmhez hasonlóan a látványvilág itt is egy több sebből vérző forgatókönyvre építkezik. Ez a szkript ugyan nem árulkodik akkora dilettantizmusról, de strukturális problémái hasonlóan nagy károkat tudnak okozni. Nagyobb összegben mernék fogadni arra például, hogy a forgatás közepén alaposan átírták a sztorit, és jó pár változtatás születhetett annak érdekében is, hogy az erőforrásokhoz igazítsák a történetet. Nem egyszer éreztem, hogy a jelenetek csak egymásra vannak dobálva, mintha egy ponton elhangzott volna az, hogy "ha már ennyi munkát beleöltünk, valahogy rakjunk össze ebből egy filmet".

Így eshet meg az, hogy a címnek igazából semmi köze a vásznon látottakhoz (a honlapon feltüntetett történetből például csak az "értesül arról, hogy megcsalja" és az "elhatározza, hogy megöli" részek nem szerepeltek a filmben), nehéz a szereplők megnyilatkozásait koherens motivációkká alakítani. Az sem mindig egyértelmű, hogy az orosz tisztek protagonistái vagy antagonistái ennek a sztorinak, de az biztos, hogy nem egyszer az alkotás sokkal inkább szól róluk, mint hivatalos főszereplőjéről. A narráció, a hatásvadászra megkomponált párbeszédek pedig meglehetősen esetleges elemei a műnek, de tulajdonképpen itt minden esetleges elem az elcsépelt végső fordulatot is beleértve. (Tiszteletem annak, aki kibírja mosolygás nélkül majd a moziban, amikor rájön, hogy pontosan melyik klasszikus csavart sikerült lenyúlni.)

A kényszer a színészek munkáján is rajta hagyta a keze nyomát: a jól hallható és látható utószinkron még csak egy dolog (bár azért az durva, hogy sokszor nem is az szinkronizált, aki a karaktert alakította), de a színészvezetés annyira borzalmas, hogy azt már nem tudom a színészekre fogni. Nem hiszem például, hogy a főszereplő Makray Gábor tehetségtelensége miatt adta volna elő úgy minden mondatát, mintha Jason Statham és Sylvester Stallone összegyúrt verzióját játszaná az Expendables legújabb felvonásában. (A többiek pedig azért nem vétenek ilyen bántóan szembeszökő hibákat, mert az orosz nyelvű szövegben ezt sokkal nehezebb kiszúrni.) És talán éppen ezért éreztem állandóan a háború tragédiája helyett egy B-akciómozi tesztoszteronszagát,. de azt legalábbis biztosan mondhatom, hogy a moziban nem egyszer a drámai hatás helyett éppenséggel derültséget okoztak a szövegkönyv mondatai. 

Igaz, ez minimum felerészben még mindig a szövegkönyvnek lehet megköszönni, mint ahogy a Drága Elza minden aspektusa valószínűleg sokkal jobb lehetett volna, ha nem egy gyengén megírt, és végső formájában egy határozott koncepciót nélkülöző szkriptre támaszkodik. Viszont az alkotók mentségére legyen mondva, hogy amit így ki lehetett hozni ebből, azt maximálisan kihozták, és művük technikai szempontból a magyar filmgyártás kiemelkedő darabja. Bárcsak minden szempontból az lehetett volna.

6/10