Nem túlzás azt mondani, hogy a zombis alkotások mostanában a reneszánszukat élik. Azonban ez nemcsak a mainstreamben jelenik meg feltétlenül, hanem nagyon sok alkotó próbálkozik minimális költségvetésből kihozni egy olyan élőhalottas filmet, amelyre talán mindenki felfigyel. A The Battery például abszolút egy ilyen darab volt, és ha a Chrysalis nem is érhet fel hozzá, a lehetőségeihez képest még ez is egy egészen tisztességes produkció.

Penelope (Sara Gorsky) és Josh (Cole Simon) 19 évvel a zombiapokalipszis után járják az elhagyatott világot. Élelmük és vizük fogytán van, viszont fertőzöttekkel viszonylag ritkán futnak össze. A világvége utáni idillbe Abira (Tanya Thai McBride) rondít bele, akivel egy támadás során találkoznak, és aki egy biztonságos közösség ígéretével érkezik hozzájuk. A kezdeti bizalmatlanság helyét idővel átveszi a közös cél motivációja, azonban az út végül nehezebbnek és fájdalmasabbnak bizonyul, mint azt eredetileg elképzelték.

35 ezer dollár eléggé bekorlátozza egy filmes lehetőségeit, azonban a Chrysalis alkotói ezt az akadályt remekül vették. Nem tudtak kiüríteni belvárosokat vagy autópályákat, nem tudtak óriási díszleteket építeni, viszont találtak rengeteg hatalmas elhagyatott épületet, amelyek az amerikai középnyugat hangulatával együtt egy hamisítatlan atmoszférát kölcsönöznek a műnek. A legnagyobb produkciós érték egyértelműen ezekben a kreatívan felhasznált helyszínekben van, és összehasonlítva a film többi része inkább csak támogatja ezt.

Ugyan a történet, a fényképezés, vagy a színészek is egy korrekt színvonalat hoznak, az érződik kissé a végeredményen, mintha tényleg úgy álltak volna neki a forgatásnak, hogy "itt egy rakás romos épület, készítsünk filmet bennük!". A cselekmény a sok hangulatfestő képnek köszönhetően kifejezetten lassú, és még csak azt sem tudom írni, hogy a műfajt megreformáló gondolatok vagy elemek lennének a történetben, ami fordulattal tud is szolgálni a forgatókönyv, azok többnyire már messziről láthatók. Vagy például amennyire ügyes húzás a lőfegyverek kiiktatása a képletből (19 év alatt minden töltény elfogyott), annyira gyengén tudja a film elhitetni, hogy néhány csoszogó zombit még kézifegyverekkel is komoly kihívás elintézni, főleg olyanok számára, akik egész életükben ezt csinálták.

Időről időre tehát érezni, hogy valami nem stimmel az összképben, a narratíva nehézkes és igazán soha nem indul be, végül pedig azt sem könnyű kihámozni, hogy miről is akart ez az egész szólni. Viszont hangulatilag elképesztően erős és egységes ez a mű, borzasztóan nyomasztó és depresszív pillanatai vannak, ez pedig sokszor kárpótolni tud a hibákért.

Nem lett tehát meghatározó, de még igazán jó film sem a Chrysalis, viszont jellegzetes, és filléres büdzséjéhez képest korrekt alkotásnak mondható. Így igazán jó szívvel inkább a zsáner megszállottjainak tudom ajánlani, meg elsősorban azoknak, akiket vonzanak az elhagyatott épületek. A többiek inkább pótolják a The Batteryt, ha még nem látták.

6,5/10