Apollo-13 / Apollo 13 (1995)
2014. szeptember 27. írta: FilmBaráth

Apollo-13 / Apollo 13 (1995)

apollo 13.jpgTartsanak nyugodtan szentimentálisnak, de nekem a mai napig könnybe lábad a szemem, ha a Holdra szállás képeit nézem, fantasztikus érzés átélni azt a történelmi pillanatot, amikor az emberi elme legyőzte a világűrt. Ennél már csak egy felemelőbb történet van az űrutazás történetében, az Apollo 13 drámai esete, amikor minden elromlott, ami elromolhatott, és mégis, ennek ellenére a NASA mérnökei épségben hazahozták a legénységet. Ennek az eseménynek állított méltó emléket Ron Howard, olyan jól összerakta a filmet, hogy sokadjára is halálra izgultam magam azon, vajon sikerül-e Földet érnie a balcsillagzat alatt született Hold-utazás személyzetének.

Minden csoda három napig tart, a Holdra szállás sokadik felvonása már nem hír, a televízió is hanyagolja az Apollo 13 útjáról szóló beszámolót. Egészen addig a percig, amíg ki nem derül, hogy probléma támadt az űrhajón, és a legénység, Jim Lowell (Tom Hanks) parancsnok, Jack Swigert (Kevin Bacon), és Fred Haise (Bill Paxton) nem hogy a Holdra nem tud leszállni, de az életük is komoly veszélybe kerül. Innentől kezdve a Nasa mérnökeire vár az a lehetetlennek tűnő feladat, hogy hazahozzák őket...

Nagyon könnyen el lehetett volna rontani ezt a filmet, de Ron Howard van olyan jó rendező, hogy amennyire lehetett, elkerülte a felesleges pátoszt (azért a vége természetesen szirupos lett, de ennél nagyobb bajunk ne legyen), nagyon helyesen inkább a karakterekre és a jól vezetett történetre helyezte a hangsúlyt. Ennek eredményeként megismerjük a legénység tagjait, megkedveljük őket, és amikor hirtelen minden rosszra fordul, szurkolunk nekik, hogy sikerüljön a hazatérés. Hősök helyett embereket látunk, akik egyáltalán nem viselkednek hősiesen, félnek, bizonytalankodnak, vitatkoznak, de legjobb tudásuk szerint végzik a munkájukat, összeadódik a tudásuk, és végül ennek köszönhető, hogy sikerül minden problémát megoldani.

Nagyon jól sikerült a forgatókönyv, a karakterek nem felszínesek, kellő mélységgel bírnak. A parancsnok tapasztalt űrhajós, aki utolsó útjára készül az űrben, minden vágya, hogy végre leszállhasson a Holdra, és nem viseli túl jól, hogy a kialakult körülmények miatt nem sikerül megvalósítania élete álmát, de végül összeszedi magát, az esze győz a szíve felett, és tudja, neki most az a dolga, hogy tartsa a lelket a társaiban. Félreteszi a csalódottságát, csak a rá bízott emberekkel és űrhajóval törődik, valódi vezetővé válik. Jack felületes, önmagával törődő pilótából felelősségteljes csapattag lesz (pedig nincs könnyű dolga, hiszen az utolsó percben csatlakozik egy összeszokott társasághoz), Fred testi és mentális ereje egyre fogy, de azért az utolsó pillanatig végzi a munkáját. Életre szóló barátságok köttettek abban a néhány napban a szoros összezártságban, hiszen senki másra nem számíthattak egymáson és a Nasa mérnökein kívül. A földi irányítás vezetője szintén  kiváló vezetői képességről tesz tanúbizonyságot, félre tudja tenni az érzelmeit, abszolút realista módon közelíti meg a problémát, megtesz mindent, hogy kihozza a legjobbat az embereiből, mert tudja, hogy csak így van esély arra, hogy sikeresen hazahozzák a legénységet. De nem csak a főszereplők, hanem a mellékalakok is kaptak lehetőséget arra, hogy megmutassák a karakter jó néhány színét.

Jól kezdődik a történet, a Holdra szállást nézik az űrhajósok, rögtön megismerhetjük a szereplőket, végigkövethetjük a felkészülést, a baljós jeleket, az utolsó pillanatban történő személycserét, a felszállás megható pillanatát. Aztán a lassan folydogáló események hirtelen felgyorsulnak, amint elhangzik az ikonikussá vált mondat: "Houston problémánk van", innentől kezdve egy feszes, halálosan izgalmas eseménysorozat veszi kezdetét, együtt élünk a szereplőkkel, együtt lélegzünk a történettel. A frász jön ránk, amikor 3 percen túl nem adnak magukról életjelet (pedig ismerjük a történet végét, és mégis!), elmorzsolunk egy könnycseppet, amikor végre mégis megszólal a parancsnok, aztán jót dühöngünk azon, hogy a vége mennyire klisés lett, de összességen nagyon jól szórakoztunk, igazi drámát élhettünk át az alkotóknak köszönhetően. Az operatőri munka és a vágás remek, a zene rengeteget ad hozzá a film hangulatához.

Apollo 13 Ed Harris.pngTom Hanks telitalálat volt a főszerepre, az esendő embert is meg tudja mutatni a felelősségteljes parancsnok alakjában, Kevin Bacon egy árnyalattal halványabb a kelleténél, Bill Paxton kihozta a maximumot a szerepből, Ed Harris zseniális, mint mindig (és erre az alakításra sem kapott Oscar-díjat), Kathleen Quinlann kiváló, Gary Sinise szintén.

Ron Howard nem zseni, hanem egy tisztes iparos, aki tökéletesen tudja, hogy mi kell a közönségnek, és sikerült megtalálnia az arany középutat a szórakoztatás és a fajsúlyos dráma között, így egy látványos, de egyáltalán nem üres filmben mesélte el nekünk az Apollo 13 történetét. Egyszerűen, emberien, és nagyon jól.

Szép, tartalmas film, Tom Hank és Ed Harris lenyűgöző alakításával, nem lehet elégszer látni!

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr936697177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Oldfan 2014.09.27. 09:33:28

Érdekességként megemlítem, hogy 1983-ban a szovjetek már készítettek egy hasonló témájú mozit, aminek a címe "Visszatérés az űrből." Vetítették nálunk és jelenleg is elérhető a neten a szinkronos kópia. Annyira nem látványos, mint a fenti történet, de akik kedvelik a valósághű mozikat, azok díjazzák. Ugyanis az űrhajóban játszódó felvételeken az akkor létező, valós technika látható. Továbbá a felmerülő gondok és a megoldásaik szintén a realizmus jegyében fogantak. Így az, hogy az űr mennyire ellenséges környezet és az űrutazás korántsem romantikus dolog, hanem kiszámíthatatlan, veszélyes eseményekre kell készülni annak, aki elhagyja a bolygónkat, nagyon hitelesen átjön.

FilmBaráth 2014.09.27. 14:50:44

@Oldfan: Köszönöm az érdekes információt!:-)

Nyílméregbéka 2014.09.27. 20:30:28

Jó film, nekem is tetszett anno, bár a műfaji sajátosággai miatt kicsit vontatott, volt néhol, és mindenki azt jósolta, hogy ezért a filmért Tom Hanks megkapja a harmadik oscarját zsinórban, de végül nem is jelölték. 7/10

@Oldfan: Az Apollo13 is szinte a végletekig realista film, amellett, hogy persze egy látványos hollywoodi film, miliméterre lemásolták az eredeti ürhajó belsejét, az eredeti vezérlöközpontban is forgattak, és a történések is percről percre dukumentáltak.

Oldfan 2014.09.27. 20:49:14

@Nyílméregbéka: Nem mondod...:)
Nem tűnt fel, hogy egy szóval sem minősítettem fikciónak az Apolló történetét?

Leone_510 2014.09.27. 23:41:51

nem realista a végletekig, pár hónapja volt egy doku film amiben a még élő személyek mesélik el , hogy miben tér el a film és a valóság, végigmentek a filmen tételesen, a rendezőt is szembesítették ezzel ő meg ezeket korrekten elismerte majd elmagyarázta, hogy szerinte miért kellett a kozmetika, én meg nem értettem, hogy mi a frászért hamisítanak amikor a valóság is elég erős...de az mégsem volt eléggé hollywoodi, szóval hasonló de nem realista a végletekig :)

mis 2014.09.28. 00:12:38

@Nyílméregbéka: Mondjuk szerintem kevés jobban dokumentált eset van az úrrepülésnél, így nem volt nehéz miből dolgozni...

rm40 2014.09.28. 02:27:20

A rajongóknak kötelező darab a From The Earth To The Moon című remek HBO-minisorozat, melynek létrejötte szintén nem kis részben Tom Hanksnek köszönhető.
A sok helyen pontatlan magyar szöveg miatt az eredeti, angol nyelven ajánlott megnézni.

maxval a bircaman · http://maxval.co.nr 2014.09.28. 07:55:49

Borzasztó szájbarágós film, de egyszer megnézhető.

A legjobb jelenet benne, amikor Tom Hanks félbolond anyja megkérdezi Neil Armstrongot, ő is a Hold-program résztvevője-e.

Alick 2014.09.28. 09:43:01

@Nyílméregbéka: a Gravity-hez képest tényleg végletekig realista. :)

Lelki társ · http://www.lelki-tars.com/ 2014.09.28. 10:43:17

"amikor az emberi elme legyőzte a világűrt"

Egy kicsit túlértékelt ez a holdra szállás dolog. Fantasztikus lépés az emberiségnek, de kis lépés az univerzumot tekintve. Legalább pár galaxist be kell népesítenünk ahhoz, hogy elmondhassuk, hogy az emberi elme legyőzte a világűrt.

FroG · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.09.28. 14:50:12

@Lelki társ: Igazad van. Ezt a legyőzés dolgot szerintem az emberi gőg szülte, úgy teszünk mintha a kezünkben tartanánk az univerzumot, eközben meg egy esetleges aszteroida ellen semmi érdemlegeset nem tudnánk kezdeni.

FilmBaráth 2014.09.28. 15:03:08

@FroG: Természetesen nem erre gondoltam a fenti mondattal, hanem arra, hogy a műszaki tudásunk eljutott odáig, hogy technikailag képesek vagyunk eljutni a világűrbe:-)

FroG · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.09.28. 15:53:13

@FilmBaráth: Tudom hogy nem erre gondoltál. :D Viszont az emberek egy bizonyos rétege úgy gondolja, hogy minden fölött mi uralkodunk, közben még a "saját" Földünket sem tudjuk kordában tartani. :)

Nyílméregbéka 2014.09.28. 16:31:06

@Alick: A Gravty viszont ezerszer jobb film. :)

Alick 2014.09.29. 08:52:58

@Nyílméregbéka: nem értünk egyet. A Gravity látványvilágban hozta manapság szokásos kipipálandó minőséget, éppen annyival megfejelve, hogy elvigye az Oscar-t. A sztory viszont szánalmas, a film alatt többször is kínosan röhögtem azokon a hülyeségeken, ahogy a filmesek elképzelték az orbitális fizikát, a hősnő kb. úgy él túl minden lehetetlen helyzetet, ahogy anno a szovjet háborús filmekben Szása egy szál puskával átverekszi magát egy német hadosztályon (akinek álmában elmondja a parancsnoka, hogyan szedje rá a fritzeket)... ahhoz viszont túl komolyan veszi magát, hogy paródia lehessen.
Az Apollo 13 ehhez képest korrekt mestermunka, ha vannak is benne kisebb rekonstrukciós tévedések.

Pucér Próbababa 2014.09.29. 09:19:44

Az emberi elme legfeljebb saját korlátait képes legyőzni.
Amúgy jó a poszt.
süti beállítások módosítása