Abban a percben, amikor megláttam Daniel Craig izmos karján azt a kütyüt a Cowboyok és űrlényekben, azonnal eszembe jutott ez a film (miért? mert úgy nézett ki, mintha egy áramkör lett volna és robot+western = Feltámad a vadnyugat), amelyet olyan régen láttam, hogy már csak néhány jelenetre emlékeztem belőle (naná, hogy Yul Brynner-hez kötődnek az emlékeim, ki máshoz?), nem hezitáltam sokat, kíváncsian néztem újra. Sajnos nem kicsit vagyok csalódott: zseniális jelenetek sora látható benne, de összességében eléggé unalmas, mert nem sok minden történik benne, látványos, de elég üres film.

Adva vagyon egy kalandpark, ahol a látogatók élethű robotok közreműködésével próbálhatják ki, milyen volt az élet a Vadnyugaton, a középkorban, illetve az ókori Rómában. Peter Martin (Richard Benjamin) és John Blane (James Brolin) természetesen westernben utaznak, és felhőtlenül szórakoznak egészen addig a percig, ameddig a robotok önálló életre nem kelnek, a játék valósággá válik, Peter -t üldözőbe veszi a gyilkos cowboy (Yul Brynner), akit szinte lehetetlen megállítani...

Megelőzte a saját korát ez a film. Technikai értelemben igazi stílusbravúr, nem véletlenül köszön vissza  később több alkotásban is jó néhány momentuma (elég, ha csak a Terminátorra gondolunk, és ha már Schwarzenegger, akkor  Az emlékmás az arcos jelenet miatt). Mai szemmel nézve ugyan kicsit megmosolyogtatóak a trükkök, de ne felejtsük el, hogy akkoriban ez csúcstechnika volt! A robotok szemének csillogását fogalmam sincs, hogyan oldották meg akkori viszonyok között, de zseniálisan sikerült, akárcsak a digitális képkockák (amelyek a robot szemszögéből mutatják, hogyan látja a környezetét) filmvászonra álmodása. Technikailag az a jelenet viszi a prímet, amikor Brynner arcát egyszerűen leveszik, nem véletlenül váltak ikonossá ezek a képsorok a filmből.

Ha Michael Crichton, akkor Jurassic Park, amelynek az alapmotívumai kétségkívül felismerhetőek ebben az alkotásban. De csak az alapok, nem véletlenül van olyan érzése a nézőnek, hogy, egy olyan történetet lát, amelynek csak a fő vonásait dolgozták ki, hiányzik a mélység, a kidolgozottság, ezért hiába a földhöz vágósan erős jelenetek, azok nem tudják feledtetni, hogy igazából nem sok érdemleges történik, a vendégek jól érzik magukat, majd jön egy technikai hiba, és az emberek elveszítik a kontrollt a robotok felett. De igazából ezt az amúgy rendkívül eredeti helyzetet sem sikerült jól kihasználni, Yul Brynner jól végigkergeti a mű-Vadnyugaton a nem túl acélos bátorsággal rendelkező Peter-t, és kb. ennyi. Pedig jó kis thriller lehetett volna, de annyira a képekkel voltak elfoglalva az alkotók, hogy annak a történet és a karakterek látták a kárát. Teljesen jellemző módon a gyilkos robot alakja a legizgalmasabb, egyrészt teljesen hitelesen idézi meg a westernfilmek hangulatát (az a jelenet a kocsmában mindent visz nálam), másrészt pedig ő az egyetlen, akin látszik, hogy nem emberi lény, a többi szereplőnél ez nem dönthető el első pillantásra, és akkor arról még nem is beszéltem, hogy a végsőkig elmegy azért, hogy a feladatát, azaz a gyilkosságot elvégezze. A több karakter azonban éppen olyan felszínes, mint a film egésze: a főszereplők elvannak, jól érzik magukat, de nem igazán jellemfejlődnek, a párbeszédek színvonala sem verdesi az egeket. 

Páratlanul jó jelenetek láthatóak a filmben (abszolút kedvenc, amikor minden áll, majd egy gombnyomásra elindulnak a robotok, élettel telítődnek az üres képkockák, zseniális!), nem kicsit bizarr, amikor a gépeket javítják (az a ló a műtőasztalon tényleg hihetetlen látvány), de az igazán hátborzongató a vezérlőteremben zajló események bemutatása. Ezeken a képeken látszik, hogy mi lehetett volna ebből a filmből, ha komolyabban be tudják mutatni, hogy mennyire sebezhető a mindenhatónak hitt intelligencia és mennyire veszélyes, ha saját teremtményünk fordul ellenünk, az emberi felsőbbrendűségről és szűklátókörűségről nem is szólva. A vendégek alakját is jobban ki lehetett volna bontani, habár akad néhány meglepően jól kidolgozott jelenet, összességében a karakterek csak jelzésértékűek, nem kedveljük meg őket, így nem is érdekel bennünket igazán a sorsuk. Nagyon kár ezért a filmért, hiszen az alapötlet zseniális, kíváncsian várom, hogy az előkészítés alatt álló tévésorozat mit hoz ki a sztoriból (a színészekkel nem lesz gond, az biztos, alakul az álomszereposztás).

Yul Brynner tartózkodik a legkevesebbet a filmvásznon, azonban olyan erős a jelenléte, és annyira maradandó jeleneteket kapott, hogy mindenkit lemosott a színről. Ő a Vadnyugat maga, hihetetlen látvány, amikor A hét mesterlövész feeling-et megidézi, miközben abszolút hitelesen alakítja a robotot. Richard Benjamin és Josh Brolin hozzák a kötelezőt, de labdába sem rúghatnak kiváló kollégájuk mellett. 

Michael Chrichton saját maga vitte filmre az általa írt forgatókönyvet, és ahhoz képest, hogy ez volt az első komolyabb kísérlete a rendezés műfajában, meglepően jól sikerült a feladat. Bátran kísérletezett, így máig maradandó képsorok születtek a nézők legnagyobb örömére ,azonban összességében ez még egy kiforratlan alkotás, technikai bravúrok sora, jelentős tartalmi hiányosságokkal.

Zseniális jelenetekben bővelkedő, azonban összességében sajnos elég unalmas film, amelyet elsősorban Yul Brynner miatt érdemes mindenképpen megnézni!

7/10