Előrebocsátom, hogy ez a Red nem az a Red, amiben Bruce Willis, Morgan Freeman és John Malkovich kiöregedett ügynökként akciózik a világ körül. Ez a film két évvel korábban jelent meg, és nem az akcióvígjáték műfajába tartozik, inkább a dráma/thriller zsánerbe passzírozható bele.

A Jack Ketchum (A szomszéd lány, The Woman) könyvén alapuló történet felütése elég „kisszerűnek” nevezhető: a Brian Cox által alakított nyugdíjas karakter, Avery Ludlow már csupán annyit akar az élettől, hogy nyugodtan horgászhasson az öreg kutyája, Vörös társaságában. Az élet azonban nem adja meg neki ezt az örömet, három fiatal fiú ugyanis puszta szórakozásból agyonlövi Vöröst. Mr. Ludlow számára hatalmas érzelmi értéket képviselt az eb, nem tud napirendre térni a megmagyarázhatatlan gaztett felett, ezért elindul, hogy felelősségre vonja a kölyköket.

A film a magyar címével szöges ellentétben egy kifejezett „anti-bosszúfilmként” definiálja magát. A főhős nem bosszút akar állni a kutyájáért, csupán annyit szeretne, ha az elkövető bevallaná a tettét, és bocsánatot kérne tőle. Mint ahogy a kisember igazságkereséséről szóló történetekben általában, hősünk itt sem kaphatja meg egykönnyen a neki járó elégtételt. A főkolompos fiú mindent tagad. A kölyök apja, Mr. McCormack (Tom Sizemore) nagyhatalmú ember, aki majomszeretettel imádja a fiát, és minden követ megmozgat azért, hogy megvédje a gyermekét. Ludlow a végtelenségig igyekszik megőrizni a hidegvérét, kimért úriemberként viselkedik, ám a halott eb kérdése lassan a rögeszméjévé válik.

Brian Cox kissé darabosan, de viszonylag élvezhetően formálja meg a kitűzött céljához következetesen ragaszkodó Ludlow figuráját. Az angol cím (Red = Vörös), és a filmben többször megjelenő vörös áttűnések nem pusztán a lelőtt kutyára utalnak, hanem az elfojtott, kirobbanásra váró dühre is, amely az alkotás sugallata szerint az emberi természet szerves részét képezi. Ez az izzó, őrülettel határos düh, ami bármikor vörös ködöt vonhat az ember szeme elé, ott motoszkál Ludlowban és a film több szereplőjében is. Hősünk nem csupán céltudatos gondolkodásmódja miatt emelkedik ki az embertársai közül, hanem azért is, mert nem enged a benne megbúvó düh elharapódzásának, pedig bőven lenne oka rá. A karakter története több ponton a bibliai Jób történetére hajaz: Ludlow csendes, békés ember, mégis különféle sorscsapások érik. Nagy kérdés, hogy tud-e hűséges maradni az életét vezérlő alapvető elvekhez, vagy átadja magát a tomboló dühnek? Kicsit kifordítva a dolgot: meddig lehet igazságos és jó az ember egy igazságtalan világban?

Ez az alkotás arra tanít bennünket, hogy a világ egy kiszámíthatatlan, sokszor igazságtalan hely, ahol néha jobb, ha belenyugszunk a minket ért csapásokba, és egyszerűen túllépünk a sérelmeinken, mert előfordulhat, hogy az állhatatosságunkkal csak még nagyobb károkat okozunk magunknak és a környezetünknek. A filmben megjelenő „vörös” természetesen a vér szimbóluma is, azé a véré, ami mindig a pillanatnyi meggondolatlanság és a kontrollálatlan indulat miatt kerül - szinte törvényszerűen - kiontásra.

Mindezek alapján a Red egy nagyszerű, igazán elgondolkodtató dráma is lehetne, de sajnos néhány dolog miatt képtelen azzá válni. Egyrészt a kivitelezése teljesen középszerű. Unalmas kamera beállítások, álmosító színvilág, fantáziátlan vágások, azonnal felejthető zene, és úgy általában vaskos Hallmark-kategóriás megjelenés jellemző a mozira. A színészekből sem sikerült kihozni a legjobbat (Robert Englund alias Freddy Kreuger milyen semmirevaló szerepet kapott már?!). Bár a filmben rendezőként részt vett a horrorműves Lucky McKee is (lsd. The Woman, Frankeinstein játékai), őt menet közben leváltották, és végül az általában tévésorozatokban gondolkodó Trygve Allister Diesen dirigálta le a filmet. Sajnos inkább Diersen sablonosabb stílusa dominál a projekt végső formájában, mint a "fenegyerek" McKee-é. A külsőségek mellett az a másik nagy gond a Reddel, hogy a forgatókönyve nem túl erős. Bár a történet végig fenn tudja tartani az érdeklődést, és vannak benne viszonylag ütős momentumok is, bevallom, én kicsivel nagyobb durranásra számítottam. Főleg a sztori legvégével voltam elégedetlen, Ludlow hirtelen jellemfejlődését nem éreztem igazán következetesnek  az előzményekhez képest. Valahogy „megalkuvónak” tűnt a lezárás… főleg akkor, ha mondjuk A szomszéd lányhoz viszonyítom a filmet.

Végszó: nem rossz dráma ez a Red, de én többet vártam ettől az alkotógárdától.

6/10