Ki ne álmodott volna egy saját étteremről? Michelin-csillag, luxuskörnyezet, Forbes-címlap, ilyenek. A lepusztult környék, a nem éppen ÁNTSZ (vagy hogy hívják most őket) - kompatibilis berendezés, az adósságok, a kudarcok, a küszködés a mindennapokkal már nem szerepel a pihe-puha párnákon szövött csodás álmok között ugye? Márpedig főhősünknek ez jutott, és innen indulva kell valóra váltani az ábrándjaiban szereplő éttermet. Ezt a történetet kísérhetjük figyelemmel ezt a kiváló filmben, amelyben a gasztronómia sem játszik utolsó szerepet.

Zinos Kazantsakis (Adam Bousdoukos) egy lepukkant étterem tulajdonosa egy nem túl úri környéken. Nincs túl jó passzban, a barátnője, Nadine (Pheline Rogan) hosszabb időre Shanghaiba utazik, ki sem látszik az adósságból, ráadásul még börtönviselt testvére, Illias (Moritz Bleibtreu) is keseríti az életét. A végromlásnak ezen a sötét óráján egy jól sikerült buli következében elterjed a híre, hogy milyen jó a konyha, köszönhetően az enyhén szólva is extrém séfnek, Shayn-nek (Birol Ünel). Beindul a bolt, azonban hirtelen minden összeomlik Zinos életében, úgy tűnik, hogy nem csak barátnőjét, hanem élete fő művét, az éttermét is elveszíti...

A filmeken kívül a másik szenvedélyem a gasztronómia, naná, hogy kíváncsi voltam erre az alkotásra. és nem csalódtam, a drámai pillanatok és a kacagtató jelenetek közepette nem kevés gyönyörűen komponált ételköltemény is a szemünk ügyébe kerül (adtam is fogyókúrának a film megtekintése közben, annyira ínycsiklandozó fogások sorakoztak a tányérokon, hogy muszáj volt magamhoz venni egy szép adag zöldborsós csirkét krémsajtos-kapros krumplipürével). Gasztrofilm, de a komolyabb fajtából, jól megírt karakterekkel, érdekes történettel, amely minden, csak nem szirupos, egy átlagemberről szól, aki megálmodott magának egy éttermet, és meg is valósította azt, dacára annak, hogy minden az ellen szólt, hogy ez neki valaha is sikerülhet.

Zinos egy jó ember, akinek éppen azért nincsenek sikerei az üzleti életben, mert mindenki kihasználja: a saját testvére, az idős hippi, a zenész barátok, akik természetesen nem fizetnek bérleti díjat, a barátnője sem becsüli meg igazán. Összeomlani látszik az élete, azonban egy kellően őrült séfnek köszönhetően magára talál a konyhában, szerencséje is van, így hatalmas siker lesz étterme, a Soul Kitchen. Aztán Nadine miatt átadja a tulajdonjogot a testvérének, aki egy kártyajátékon el is veszíti az éttermet annak rendje és módja szerint. De a pokol legmélyebb bugyrából csak felfelé vezet az út, tehát sok viszontagság után már csak a boldog vég jöhet. Addig azonban sok minden történik, hatalmasakat bulizunk, isteni fogásokon legeltetjük a szemünket, drukkolunk a szereplőknek, hogy sikerüljön rendbe hozniuk nem túl felívelő ágban leledző kis életüket. Egyszerű emberekről szól a történet, akiknek megvannak a saját hibáik, erősen kallódó lelkek, akiket összehoz a barátság, és a közös cél, a Soul Kitchen felvirágoztatása.

Különleges feeling-je van a filmnek, a lepusztult környezetben élő emberek életét ismerhetjük meg, amely kisszerű és erősen jövőkép hiányos. Mégsem adják fel, küzdenek a céljaikért, megismerik a barátság és a testvéri szeretet erejét, lassan igazi családdá kovácsolódnak, mindenki igazi jellemfejlődésen megy át, a jószívű lúzer Zinos-ból vérbeli étterem tulajdonos lesz, a börtöntöltelék tesó is leszámol rovott múltjával, de az én abszolút kedvencem a zseniális, de kicsit embergyűlölő séf, aki lassan, de biztosan megtalálja a helyét. Kicsit lassan indul be a történet, a vége pedig sajnos eléggé szirupos lett, de a közte lévő időt nagyon jól sikerült kitölteni, jól el lett találva a dráma és a vígjáték aránya, hamar megkedveljük a szereplőket, kíváncsiak leszünk a történetükre, együtt sírunk és nevetünk velük, és bár egyetlen percig sem kétséges, hogy mi lesz a vége, nagyon jól szórakozunk, szép pillanatokat viszünk magunkkal az alkotásból. Az operatőri munka kiváló, a vágások jók, a zene pedig nagyon bulis, ezt a filmet bizony nem lehet ülve végignézni!

Adam Bousdoukos tökéletes választás volt a főszerepre, élettel tölti meg Zinos egyáltalán nem egysíkú karakterét, de Moritz Beliebtreu érettebb alakítást nyújt a börtöntöltelék testvér szerepében, Birol Ünel zseniálisan jó az extravagáns séf alakjában, azonban sajnos nem kap túl sok jelenetet. Gryllus Dorka szép, Udo Kier szokása szerint kiváló.

Faith Akin nem véletlenül a kortárs német film kiemelkedő alakja, egy egyszerű gasztrofilmet is képes megtölteni tartalommal, erős a társadalomkritikai él, de kiváló szórakozást nyújt a nézőnek, ugyanakkor el is gondolkodtat. A színészvezetés kiváló, a jelenetek erősek, kár, hogy a vége nem sikerült igazán jól.

Egyszerű emberekről szóló, szívet melengető film, kötelező darab!

8/10