Az életben annyi csalódás éri az embert, hogy néha már azon is meglepődünk, ha esetleg valami hozza azt, amit elvárunk tőle. Őszintén szólva a Purge igencsak félresikerült első része után csak titkon mertem reménykedni abban, hogy James DeMonaco forgatókönyvíró-rendező a második nekifutásra valami értékelhetőt tud letenni az asztalra. A folytatás előzetesei ugyan biztatóak voltak, de nem akartam beleélni magam a dologba, nehogy - megint - csalódás érjen. Szerencsére az elővigyázatosságom felesleges volt, ugyanis A megtisztulás éjszakája: Anarchia egy egészen korrekt akcióthriller lett.
A történet megint azon a fantáziadús feltevésen alapul, hogy az Egyesült Államokban bevezetésre került évente egy olyan éjszaka, amikor szabadon, jogi következmény nélkül el lehet követni bármiféle bűncselekményt. Ez a társadalom bűnös vágyainak katalizátoraként működik, és mindig hatalmas öldökléshez vezet. Ezúttal nem egyetlen család négy fal között zajló hányattatásait követhetjük végig, hanem egy szedett-vetett kis csapatét, amelynek tagjai az utcán kénytelenek túlélni a megtisztulás éjszakáját. A csapat vezéregyénisége egy névtelen, bosszút forraló fegyveres, akit a jó szíve mindig bajba sodor; melléje csapódik Eva, a nehéz körülmények között élő munkásosztálybeli anyuka a tinédzser lányával; végül pedig egy válságban lévő fiatal házaspár csatlakozik hozzájuk, akiket kisebb falkányi maszkos idióta üldöz. Az éjszakát a különféle vérszomjas mániákusok mellett a Kormány emberei is megnehezítik, akik valami igen nagy mocsokságon dolgoznak.
Bár semmi korszakalkotó vagy forradalmi nincs benne, a folytatás elvitathatatlan érdeme, hogy több fronton is erőteljes fejlődést mutat az előzményhez képest. A készítők igen helyesen beáldozták az első rész klausztrofóbiás(nak szánt) hangulatát a külső helyszíneken játszódó, akciódús erőszakorgia oltárán. Így végre sikerült plasztikusan bemutatni azt az apokaliptikus éjszakát, amikor az emberek egymás torkának esnek. Kiváló felvételeket kapunk az elszabaduló őrületről, az anarchiát hatásosan, szinte kézzel fogható formában sikerült szemléltetni, annak ellenére, hogy a költségvetés elég szűkös (9 millió dollár) volt. A zene kitűnően idomul a képekhez, és nagyszerű hangulatot teremt. A színészek erős közepes szinten teljesítenek, csak a főszereplőt alakító, karizmatikus Frank Grillo (Fehér pokol) emelkedik ki közülük, aki igen jól hozza céltudatos akcióhős-figurát. A forgatókönyv, bár nem mentes az első részre is jellemző logikai bakugrásoktól (A katonáknak miért kellett kivinniük az utcára az anya-lánya párost? Miért nem próbál bankot rabolni valaki, ha már egyszer nincs rendőri intézkedés?), és ismert panelekből építkezik, nem minősíthető rossznak, mert a disztópikus világkép adta lehetőségeket korrektül kihasználó, változatos kalandokba keveri a szereplőket. A történet pergő ritmusú, fordulatos, és kicsivel ügyesebben mutat rá az emberi természet és az amerikai társadalom sötét oldalára, mint az első rész. A rendezői munka elég jónak mondható, nagyjából a feszültségkeltés is működik, és néhány kamerarángatós pillanatot leszámítva az akciók kivitelezése is meglepően szépen sikerült. Szerencsére nincs meg az a csúnya, szakadásszerű átmenet a horror/thriller és az akció műfajok között, mint az első etap esetében.
Az új Purge távolról sem mestermű, nem is igazán eredeti, viszont a tavalyi előzménnyel ellentétben legalább tudja, hogy mit akar: egy kemény, kissé szatirikus ízű, a társadalmat bíráló akcióthriller kíván lenni. A rendező főbb hatásai közül John Carpenter Menekülés New Yorkból c. filmje, Walter Hill The Warriors c. mozija, és A menekülő ember emelhetőek ki, mint egyértelműen beazonosítható gyökerek. James DeMonaco persze még elérni sem tudja ezeknek a klasszikusoknak a szintjét, nemhogy meghaladni, ám a filmje szórakoztató, izgalmas, és sután, de megidéz valamit abból a hangulatból és mondanivalóból, ami az említett mozikat naggyá tette.
Összességében véve kellemeset csalódtam, és kifejezetten várom a harmadik részt, amelyben végre talán más bűnöket (pl. rablás, nemi erőszak) is górcső alá vesznek a készítők, nem csak mindig a gyilkosságot.
7/10
