A jó, de egyben rossz filmeket naphosszat lehetne sorolni. Viszont ehhez hozzátartozik, hogy ezek legtöbbje csak minimális eltéréseket mutat a megnyugtató középszertől. Nem úgy ez a darab: hihetetlen mértékben rossz, ugyanakkor ugyanilyen elképesztően zseniális is egyben.

Brian Murphy (Rob Freeman) mérnökként szolgál egy Nyugat-Afrikában állomásozó amerikai hadtestnél, amikor élőhalottak árasztanak el mindent. Az őket menekítő repülő lezuhan, a balesetet pedig csak ő éli túl. Miközben a zombik mellett a természettel is küzdve próbál egy másik repülőt találni a hazajutáshoz, véletlenül összeakad a szintén katona Daniel Dembelével (Prince David Osei), aki a fiát keresi. A két egymásra utalt férfi úgy dönt, hogy kölcsönösen segítik egymást céljaik elérésében.

Nem kertelek, ez messze nem egy minőségi darab. A rendezés, a fényképezés, a színészek alakításai leginkább egy SyFy-tévéfilmre emlékeztetnek, és a filmben szereplő igen kevés párbeszéd sem a legacélosabb. A forgatókönyv pedig meglehetősen repetitív: valójában az egész mű egy nagy menekülés a zombik elől. Azonban egyben ez az, ami jó is benne.

A The Walking Dead és társai hozzászoktattak minket, hogy a zombik általában udvariasan megvárják, amíg az emberek elintézik a fontos dialógusokat, konfliktusaikat, és nem lépnek a színre, amíg az dramaturgiailag nem szükséges. Viszont ez a mű pont azzal képes hatást elérni, hogy hőseink gyakorlatilag egy persze nem szabadulnak meg az élőhalottaktól, 2-3 egyed mindig ott poroszkál a háttérben (ez mondjuk Afrika népsűrűsége mellett talán kissé indokolatlan), és könyörtelenül megtámadják azt, aki csak egy percre is megáll. Főszereplőink katona létükre nem bizonyulnak profi zombigyilkosnak: talán ez az első hasonló jellegű alkotás, ahol még a képzett gyilkosok sem tudják szórni a tűpontos fejlövéseket. Afrikában pedig még zombik elől menekülni is szarabb, ehhez képest még egy plázába, egy sörözőbe vagy egy kocsi csomagtartójába bezárva lenni is maga a kéjutazás zombiapokalipszis idején.

Ez pedig tökéletesen alkot meg egy egészen fojtogató atmoszférát, ennyire esszenciális reménytelenséget ugyanis a zsáneren belül talán még senkinek nem sikerült kreálnia. Az általam legjobbnak tartok darabok is maximum csak arra voltak képesek, hogy hatalmas cinikussággal viszonyuljanak a témához, azonban ez a mű tényleg eléri, hogy ne valami menő dolgot értsük zombiapokalipszis alatt.

Éppen ezért az amatőr kivitelezést félretéve alapvető vonásaiban ez akár még minden idők legjobb zombifilmje is lehetne. Csak éppenséggel produkció szinte minden elemének amatőrségét elég nehéz félretenni csak úgy, és magam sem tudtam sokszor eldönteni, azért akarok-e éppen belepörgetni, mert ennyire unalmas, vagy mert ennyire nem bírom elviselni a feszültséget. Szóval jó szívvel nem tudom ajánlani senkinek, de ha valaki hajlandó szenvedni azért, hogy lásson egy alkotást, amely a lehető legközelebb jár a téma esszenciájához, annak kötelező darab.

6/10