Néha ki kell venni egy szabadnapot, és felhőtlenül élvezni kell az életet, hátrahagyva minden problémát és gondot. Ha ki tudsz lépni a mindennapok taposómalmából, rendkívül gyorsan megtalálod rájuk a megoldást, mert miután kiürítetted a fejed, át tudod gondolni az életedet, magad sem veszed észre, és máris változtál. John Hughes remek vígjátéka egy ilyen napról szól, amely egy könnyed lazulásnak indul és minden megváltozik, mire véget ér.
Ferris Bueller (Matthew Broderick) méla iskolaundorban szenved, ezért Oscar-díjas alakítást nyújtva elhiteti a szüleivel, hogy rémesen beteg, majd amikor az ősök eltűntek a láthatáron, kezdetét veszi a felhőtlen kikapcsolódás. Ennek keretében elhívja magához erősen depressziós barátját, Cameront (Alan Ruck), akinek a papája kocsimániában szenved, és a garázsában ott pihen többek között egy tűzpiros Ferrari is. Nem hagyják parlagon heverni a fiúk ezt a gyönyörű járművet, azzal mennek Ferris barátnőjéért, Sloane-ért (Mia Sara), és hármasban csapnak egy görbe napot. Azonban az iskolaigazgató, Rooney (Jeffrey Jones) gyanút fog, Ferris nyomába ered, és az események egyre érdekesebb fordulatot vesznek...
A felszínen egy bájos tinifilm, de valójában nagyon is fontos dolgokról beszél szórakoztató formában: felnőtté válás, barátság, és nem utolsósorban kőkemény társadalomkritika, a 80-as évek amerikai középosztályáról mutat nem túl hízelgő képet. Nagyon régen láttam a filmet, és meglepő módon mai szemmel nézve sem poros, kiváló szórakozást nyújt, jókat lehet rajta nevetni, de el is gondolkodtat, vagyis egy jól sikerült, tartalmas vígjátékról van szó.
A forgatókönyv jól sikerült, a karakterek jól meg lettek írva, a helyzet és jellemkomikumok teljes mértékben kiaknázásra kerültek. Ferris nem hétköznapi figura, a szülei kedvéért eljátssza a jó fiút, hogy békén hagyják, valójában teljesen másként szeretne élni, sürgetné a felnőtté válást, ugyanakkor tudja, hogy ha a suli véget ér, minden meg fog változni, ezért élvezné még egy ideig a felelőtlen gyermeki létet is. Egy korszak lassan véget ér az életében és új kezdődik, ő pedig egy kicsit meg akarja állítani az időt, a barátnőjével és a legjobb barátjával szeretne eltölteni egy vidám napot, ezért nem hétköznapi szervezéssel megoldja, hogy a lányt elhozhassa az iskolából, és még arra is rá tudja beszélni nem túl életvidám barátját, hogy apuka féltett Ferrariját kölcsönvegyék. Látszólag minden rendben, indulhat a lazulás, ami egy óriási utcabálba torkollik, de közben az igazgató magánakciója miatt egyre nagyobb az esélye a lebukásnak, és a több szálon futó események végül összefonódnak, és ez az őrült nap nagy nehezen, de véget ér.
Cameron alakja is érdekes lett, ez a fiú azzal próbálja meg felhívni magára az apja figyelmét - akinek a kocsijai fontosabbak, mint a gyermeke - , hogy folyamatosan borzalmas betegségeket képzel be magának. Ez a könnyednek tűnő nap ráébreszti arra, hogy ideje felnőttként viselkednie, nem menekülnie kell a problémák elől, hanem szembenézni velük. Ferris testvére, Jeanie gyűlöli a fiút, mert őt szeretik és népszerű, míg őróla ezek nem mondhatók el. Azonban ezen a napon vele is sok minden és mindenki történik (többek között a hamvasan fiatal Charlie Sheen), így az ő jelleme is erőteljes változáson megy keresztül, így a mufurc lányból a végére teljesen normális ember lesz, aki megbékél a világgal és saját magával. És akkor még itt van nekünk a nem kicsit kattant iskolaigazgató, aki szintén azért gyűlöli Ferrist, mert őt szeretik, és határtalan bosszúvágya egyre kínosabb helyzetekbe sodorja, amelyeken nagyon jókat lehet nevetni.
A történet is jól vezetett, a több szálon futó események a végén összefutnak, de olyan jó ritmusú a film, hogy folyamatosan drukkolhatunk azért, hogy a kis csapat ne bukjon le, és ez sokszor egy hajszálon múlik. A film eleje kicsit vontatott, de amint színre lép a Ferrari, az események felgyorsulnak, mindvégig sikerül fenntartani az érdeklődést, sajnos nagyon gyorsan elszáll a játékidő, szomorúan válunk meg hőseinktől, mert nagyon megkedveltük őket. Az operatőri munka jó, a vágások szintén, a zene nagyon 80-as évek, de éppen ezért kiválóan festi alá a történetet.
Matthew Broderick tökéletes választás volt a főszerepre, lubickol Ferris alakjában, teljesen belakja a karaktert, fiatal kora ellenére kiváló alakítást nyújt. Alan Ruck nagyon jó játszótárs, ő is élettel tudja megtölteni Cameron alakját. Mia Sara bájosan felejthető, Jennifer Gray-nek vannak szép pillanatai, Jeffrey Jones szokás szerint zseniális, Charlie Sheen nagyon jól néz ki.
John Hughes rendezőnek sem volt utolsó, de elsősorban kiváló forgatókönyvíró volt, nem véletlenül sikerült ilyen jól ez a film. A jól megírt karakterek, a briliáns történetszövés mellé különösen jó színészi játék társult, így saját korának egyik legjobb vígjátéka készülhetett el. De ma is nagyon jól lehet szórakozni rajta, nézős darab!
Csak egy egyszerű vígjáték, de annak kiváló, kár lenne kihagyni az életünkből!
8/10
