Herkules legendáját már számtalan úton-módon feldolgozták, ezért a történet részletezésébe különösebben nem is mennék bele. Ezt a mítoszt kicsit már megfáradtnak érzem emiatt, kihozták belőle, amit eddig lehetett. Ellenben úgy tűnik nem pihennek, ha a görög félisten kalandjairól van szó. Idén ugyanis három (!) különböző, csak Herkulesre fókuszáló film készül(t), amit kicsit indokolatlannak érzek. Biztos most van szezonja.

A lényeg az, hogy még egy Dwayne Johnson nevével fémjelzett nyári blockbuster is bukásra lehet kárhoztatva a témaválasztás miatt. A bukást persze szigorúan csak kritikusi körökben értem, a színészek és a látványvilág valószínűleg bevonzza majd a közönséget a mozikba, onnantól pedig a gépezet beindul, elő is lehet készíteni a folytatást...

Egy ilyen popcornmozitól nem is vártam forradalmi újításokat, de a szememben a Herkules még a minimumot sem igazán tudta teljesíteni. Az akciók néhol elég rosszul vannak megkoreografálva, de legalább nézhetőek. Ezzel szemben viszont minden más szét van esve. A történetbe mindenáron belevitték Herkules lelki vívódásait, de betekintést nyerünk egy erőltetett karakterfejlődésbe is, és természetesen a már korábban ezerszer hallott mondanivaló sem maradhat el. Emellett még izzadságszagú fordulatokat, ármánykodást és montázsokat is kapunk, amit jópár nagyon kemény egysorossal fűszereztek meg a forgatókönyvírók.

Néha egy-egy jelenet erejéig még talán magával is ragad a film, de a tartós szórakoztatástól távol áll. A harcjelenetek közötti részek rendkívül unalmasak és eseménytelenek, az pedig végképp nem segít a dolgon, hogy a Kevin Sorbo-féle sorozatot erősen eszünkbe juttató filmről van szó. A díszleteket meg úgy en bloc az egész összképet körbelengi a '90-es évek tévéfilmes/sorozatos atmoszférája. A probléma azzal van, hogy a filmipart ilyen formában már 2014-ben nem igazán lehet leadni, de simán tekinthető a film a Skorpiókirály (szintén Dwayne Johnson) félresikerült gyermekének.

Vontatott film az új Herkules, ami az égvilágon semmi újdonságot nem tud mutatni, csak szépen rakosgatja egymásra a kliséket, így a néző fejben már simán lezongorázza 15 perc után az érdemi részeket. Olyan mozi ez, amely sem a Herkules-univerzumhoz, sem a filmvilághoz nem tudott igazán sokat hozzátenni. Teljesen felesleges alkotás, olyan fajta, amit pár év múlva valamelyik kereskedelmi csatorna kínálatában láthatunk, két darab Steven Seagal-film közé besúvasztva.

5/10