A szuperkém ismérvei: bátor, intelligens, nem ijed meg az akciótól és a szép hölgyektől, mindent jól megszervez és mindenekfelett angol. De ezúttal nem James Bondnak hívják, hanem Smith őrnagynak, aki a második világháború embert próbáló időszakában kísérli meg a lehetetlent: egy megközelíthetetlennek tűnő náci erődből kimenteni egy fontos foglyot. Nagyon régen láttam ezt a filmet, már nem is emlékeztem rá, ezért az újrázásnál sikerült rácsodálkoznom arra, hogy milyen kiváló alkotásról van szó!
Rém kellemetlen helyzetbe kerül a brit titkosszolgálat a második világháború idején: elfogják a németek azt a tisztet, aki egy átfogó katonai hadműveletet indult egyeztetni. Egy olyan helyen tartják fogva az osztrák hegyekben, amelyet egy kisebb hadsereg védelmez, és a hegyre épült, ahová csak egy siklóval lehet feljutni. Öngyilkos küldetés a kiszabadítási kísérlet, ennek ellenére elindul egy kis brit csapat Smith őrnagy (Richard Burton) vezetésével, akikhez egy amerikai tiszt, Schaffer hadnagy (Clint Eastwood) is csatlakozik. Az akció egy ideig rendben halad, azonban az események hirtelen nem várt fordulatot vesznek....
Átlagosan indul a film, mondhatnám kicsit unalmasan zajlanak az események, már éppen kezd inogni az atyai tekintély (jó film ez, kislányom, érdemes megnézni!), amikor hirtelen nagyon izgalmas lesz a történet: minden szereplő egy kis szobában találkozik, és Smith őrnagy látszólag improvizálva, valójában vérprofin elkezdi keverni a kártyákat, a néző csak kapkodja a fejét, hogy most ki van kivel, és egyáltalán miről is szól valójában a küldetés. Az akció is beindul, lehet izgulni, hogy vajon sikerül-e a kis csapatnak eljutnia az őket váró repülőhöz.
A forgatókönyv jól sikerült, habár túl hosszú a felvezetés, de arra jó, hogy teljesen tévútra vigye a gyanútlan nézőt: így a "te jó ég, most komolyan, mit fog csinálni Richard Burton és Clint Eastwood két órán keresztül, ha már az első fél órában mérsékelten látványos akciókkal eljutottak a fogolyig" nézőpont hirtelen átcsap a "mire akar kilyukadni Burton és hogyan fognak innen meglépni?" álláspontra, és teljes figyelemmel nézi az utolsó percig látványos, izgalmas történetet. A karakterek jól meg lettek írva, Smith őrnagy vérprofi vezető, aki mindig tudja, hogy mit csinál, a legreménytelenebb helyzetekben sem veszíti el a hidegvérét, pontosan átgondolt tervét tökéletesen hatja végre, mindenkit manipulál, egy bonyolult sakkjátszmát irányít, miközben még gáláns ügyek intézésére is akad ideje, és még azt sem mulasztja el megjegyezni, hogy öreg ő már ehhez. Schaffer hadnagy nem igazán érti, hogy mit keres az akcióban, velünk együtt próbálja követni az eseményeket, de bízik az őrnagyban, és mindent megtesz a siker érdekében. Igazi főgonosz nincs a történetben (pontosabban van, de csak a film végén derül ki, hogy ki az), de mivel minden mellékszereplő (a Gestapo tiszt, a német ezredes stb) jól meg lett írva, éppen az az izgalmas, hogy lehet találgatni, vajon mégis ki az igazi ellenfél. Nagyon jól vezetett a történet, látványosak az akciók, és némi humort is sikerült csempészni bele.
Nem most készült a film, mégsem tűnik porosnak, ha túl tudunk lépni azon, hogy az akkoriban csúcskategóriás trükkökön ma már csak mosolyogni lehet, nagyon jól fogunk szórakozni. Az akciók és az érzelmek jól el lettek találva, meglepően fordulatos kémsztoriról van szó, sokkal több, mint egy átlagos háborús akciófilm. Az operatőri munka és a vágások kiválóak, a zene kiválóan festi alá a történetet. Ha nagyon feminista akarnék lenni, akkor kiemelhetném, hogy a női karakterekre finoman szólva sem fordítottak nagy gondot, de hát ez egy macsó film, és végülis mi a probléma azzal, hogy Burton és Eastwood van a középpontban? Az égvilágon semmi, soha rosszabb párosítást!
Richard Burton klasszisokkal jobb színész, mint Clint Eastwood, azonban mivel mindketten tökéletesen hozták a karakterüket, azaz Burton az ész, ő kapja azokat a jeleneteket, ahol a színészi játék a döntő, Eastwood a hallgatag akcióhős, így kiválóan működik a párosuk a filmben. Mary Ure bájosan jelentéktelen, Derren Nesbit és Michael Hordem kiváló.
Brian G. Hutton (akinek a Kelly hőseit is köszönhetjük) nagyon jó filmet tett le az asztalra, első látásra egy látványos, de átlagos háborús kalandfilm, valójában egy izgalmas kémtörténet, tele jól megírt karakterekkel és két kiváló főszereplővel. A színészvezetés jó (bár Burtonon és Eastwood-on sokat nem kellett vezetni, mindketten rutinosan hozták a figurát, melyet élettel tudtak megtölteni), a jelenetek erősek, a párbeszédek magas szintűek.
Tartalmas és izgalmas háborús kalandfilm Richard Burton és Clint Eastwood jutalomjátékával, kötelező darab!
8/10
