Frog kritikáját itt olvashatjátok.
Aki már táncolt valaha az ördöggel sápadt holdfénynél, annak a mai Burton filmek a matiné kategóriába tartoznak. A Jack Nicholson és Michael Keaton főszereplésével készült Batman a maga korában a csoda volt maga a mozirajongók számára, csak az utolsó Nolan-féle bőregér-film mérhető hozzá. Aztán én felnőttem, a csodagyerek nem, és lassan, de biztosan elvesztettem az érdeklődésemet egykori kedvencem filmjei iránt. Azért máig megnézem minden filmjét, a szép emlékek miatt, de már nem várok tőlük sokat, ezért nem is szoktam csalódni. Annak idején természetesen a Nagy halat is megnéztem, de mivel túl fiatal voltam, hogy értékelni tudjam a filmet, ezért máig emlékszem, milyen dühös voltam anno a vége felirat után. Nem is voltam hajlandó megnézni azóta, azonban a mai tévéműsor-cunamiban természetesen esélyem sem volt nem belefutni a filmbe, és döbbenten konstatáltam, hogy mekkorát tévedtem: ez bizony Tim Burton legjobb filmje!
Ed Bloom (Albert Finney) fia, Will (Billy Crudup) esküvőjén ezredjére is elmeséli, hogyan élte meg gyermeke születését, azonban a fiú nem értékeli túlságosan a történetet, olyannyira nem, hogy a évekig szóba sem áll az apjával. Aztán amikor kiderül, hogy haldoklik, természetesen visszatér a szülői házba, és mivel felesége, Josephine (Marion Cotillard) gyermeket vár, és nemsokára ő maga is apa lesz, megpróbálja megérteni az édesapját, mielőtt még végleg elveszíti őt.
Tim Burton-nek ez az egyetlen filmje, amelyben a fantázia és a valóság találkozik a filmben, és éppen ezért tud nagyon erőset ütni a mondanivaló. Először csak nézel ki a fejedből, hogy mégis mi ez a nagy hal, amit kifogott a tóból Ed a fia születése napján, és végig kell nézned a filmet, hogy megértsd, mennyire gyönyörű metaforája ez a kép annak, hogy az élete értelme a fia volt. Will-lel együtt próbáljuk megfejteni apja meséinek értelmét, miközben megismerjük az élete történetét. Nem könnyű film, tele van nem túl egyszerűen megfejthető szimbólumokkal, elgondolkodtató, de ugyanakkor mégis szórakoztató alkotás.
Ed-nek el kell mennie a kisvárosból, ahol született, hogy megtudja, ő igazából oda tartozik. Elindul a rengetegben, elkerül egy olyan helyre, ahol minden tökéletes, neki azonban ez túl unalmas, meg akarja találni a saját útját. Találkozik egy óriással, majd egy cirkuszban élete szerelmével, Sandrával, akiért mindent megtesz, és végül elnyeri a szerelmét. Miközben a gyönyörű fantázia képsorokat nézzük, a jelenben is követhetjük az eseményeket, így egyre inkább magával ragad a történet, meg akarjuk fejteni, hogy a szépen csillogó felszín alatt vajon mi lehetett az igazság. Sajnos nem sikerül végig fenntartani a figyelmet, a sok szimbólumból nem áll össze a teljes egész, túl sokat akart mondani Burton, kevesebb talán több lett volna.
A forgatókönyv nagyon jól sikerült, zseniálisak a mellékkarakterek is, akár az óriás, akár a cirkuszigazgató, akár az elvetélt költő, de még Sandra vőlegénye is tökéletesen eltalált figura, mindannyian alkalmat szolgáltatnak a rendezőnek arra, hogy olyan fontos dolgokra hívja fel a figyelmet, mint a barátság, a magány, és mindenekelőtt arra, hogy ne a látszat alapján ítéljünk (verhetetlen jelenet, amikor Danny DeVito egy szál semmiben ücsörög egy faággal a szájában). Ez volt az egyetlen Burton film, amelyen elsírtam magam, annyira katartikusra sikerült Ed búcsúja, régen láttam ilyen filozófiai mélységű, az élet értelméről szóló filmet. Az operatőri munka kiváló, a képi világ lenyűgözően eredeti, a vágások jók, a zene kiválóan festi alá a történetet.
Albert Finney zseniális, Ewan McGregor nagyon jó, Jessica Lange a tökély maga, Marion Cotillard volt már jobb, Billy Cudrup viszont tökéletesen félre lett castingolva Will szerepére, dühítően gyenge a játéka. Steve Buscemi nem erőltette meg magát túlságosan, Danny DeVito alakítását ellenben öröm látni, Helena Bonham Carter-nek vannak szép pillanatai.
Tim Burton rendezői pályájának szakmai csúcsa ez a film, látványos, de tartalmas alkotás, kiváló színészi alakításokkal, katartikus erejű képekkel. A rendező egyedi, darkos fantasy stílusa nagyon jól működött ebben a történetben, amely nem kevesebbről szól, mint az élet értelméről, mindenkinek ajánlom, hogy bátran induljon el a rendezővel erre a csodálatos utazásra, nem fog csalódni!
Tim Burton legjobbja, kötelező darab!
8/10
