Európában a skandináv tömb és a franciák mellett talán leginkább a spanyolokra érdemes odafigyelni, már csak azért is, mert talán ők az egyetlenek, akik Hollywooddal tulajdonképpen hazai pályán veszik fel a kesztyűt. (Értve ez alatt azt, hogy nem próbálják mindenáron megkülönböztetni filmjeiket a mainstreamtől, hanem ebben akarnak jók lenni.) Erre jó példa volt már A lehetetlen is, de az utóbbi időből akár említhetném az Annát vagy az Enemy-t is, amelyeken részben szintén spanyol kezek dolgoztak. A (számomra) legújabb darabjával pedig hasonlóképpen jó benyomást tett rám a filmgyártásuk.
Egy világméretű járvány fertőz meg mindenkit, méghozzá nem is akármivel: agorafóbiával. Minden egyes ember, kivétel nélkül képtelen lesz a szabad ég alá menni, illetve ha ezt meg is teszik, meghalnak. Az informatikus Marc (Quim Gutierrez) a munkahelyén ragadt ily módon, de miután keserves munkával átvágták magukat a metróhoz, egykori felettes Enriquevel (José Coronado) összefogva nekiindul, hogy megkeresse barátnőjét. Ami nem lesz egyszerű, tekintve, hogy gyakorlatilag csak a föld alatt tudnak közlekedni.
Korábban a Vakság kapcsán már láthattunk egy olyan posztapokaliptikus filmet, amely egy igen kreatív koncepcióból táplálkozott, és hasonlóan ahhoz, ennek a műnek is ez a legnagyobb erénye. A "vírus" érdekes aspektusai, a kihalt Barcelona hátborzongató képei adnak egyfajta sajátos ízt a produkciónak, és ezzel a háttérrel még a katasztrófa járvány/zombifilmekből ismert klisészerű felépítése is valamennyire újszerűnek tűnik. Hozzáteszem, ez nem kis részben köszönhető annak, hogy az alkotópáros David és Alex Pastor felborította a lineáris történetmesélést, így az apokalipszist megelőző események információt remekül időzített flashback-ekben adagolják.
Azonban ez a mű a Vaksággal ellentétben nem egy kvázi társadalomelméleti gondolatkísérlet akar lenni, hanem egy kétszemélyes road movie. A maradék erőforrásokért ölre menő, vagy éppen egymást segítő emberek és embercsoportok kliséi csak halványan jelennek meg (egyébként például egy zseniális vágatlan jelenetben) Marc és Enrique kamaradrámája mögött, amely többek között a bevett "két ellentétes karakter" alapállásból hozza össze főszereplőinket. Ezt pedig szintén nem a legeredetibb, de az átlagnál kissé kreatívabb módon teszi. Ugyanakkor nekem egyáltalán nem maradt hiányérzetem, hogy ezúttal a kannibalizmus és egyéb posztapokaliptikus sablonok elmaradtak.
A forgatókönyv tehát ugyan rendelkezik egy sajátos jelleggel, de történetmesélés szempontjából nem feltétlenül mutat újat, a remek rendezői munka viszont még ebből is egy egészen kiváló alkotást tud felépíteni, a Pastor testvérek egy összeszedett ívű és hatásos koncepcióba rendezik művüket, amelyhez a profi fényképezés és a vágás is hozzáteszi a magáét. Ugyan a végére már kissé átesnek a ló túloldalára, de összességében elképesztően rutinos és sallangmentes prezentálást láthatunk tőlük.
Ugyan nem mutat sok különlegeset, azonban ez a produkció egy ügyes átértelmezése a klasszikus posztapokaliptikus történeteknek, ez pedig kifejezetten nézhetővé és élvezetessé is teszi. A legjobb benne viszont egyértelműen az, hogy ezzel különcködés nélkül is egy egyedi darab tud lenni.
7,5/10