A szitkomok jellemzően nem a remek alapötleteikkel hívják fel magukra a figyelmet, legalábbis igen kevés van, ami a család / baráti társaság mindennapjain kívül mást is tudna nyújtani ilyen téren. Ezért is kaptuk fel sokan a fejünket a Mixology kapcsán, amely nem kevesebbet vállalt, mint hogy egy high concept szitkomként próbál boldogulni. Ezt pedig a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy a fent vázolt koncepció helyett a 13 részes évad egyetlen helyszínen (egy bárban) és egyetlen éjszaka folyamán fog játszódni, a szokásos 5-6 helyett 10 karakterrel. További csalinak pedig bedobták, hogy mindezt a Másnaposok írói szállítják nekünk.
Adva van nekünk tehát 5 férfi és 5 nő, akik több-kevésbé ismeretlenek egymás számára, és nincs is más feladatuk, mint hogy egyetlen éjszaka folyamán összejöjjenek egymással. Minden epizód egy-egy párosra fókuszál, de a mennyiségükből ki lehet találni, hogy nem mindenki fogja elsőre megtalálni választottját, illetve van olyan pár is, akik két részt kaptak. (Hozzáteszem, minden karakter szerepel minden epizódban, szóval azért teljesen nem szakad el a klasszikus szerkezettől a sorozat.) Az évad során pedig folyamatosan kétségben tudnak tartani azzal, hogy végül ki kivel fog összejönni, és ez hogyan alakul különböző események hatására.
A koncepció megvalósítása is kellően ügyes és átgondolt, mindig sikerül az éppen aktuális történetet lekerekíteni és valami jellemfejlődést belevinni a karakterek részéről. (Persze olyan szinten és részletességgel, amennyire ezt a műfaj engedi.) Azonban ez még kevés a sikerhez, éppen azért, mert túl hangsúlyos. Eleve azzal kezdődik a probléma, hogy 10 szereplő egész egyszerűen sok egy szitkomhoz. Bár nem ebben a műfajban látni a legrészletesebb karakterkidolgozásokat, még így is csak annyi fér bele itt az időbe, hogy egy-egy gyors narrációval eldarálják az éppen középpontban lévő szereplő élettörténetét, és az éppen releváns egyetlen jellemvonását. De még ennyi is túlzásnak érződik, ugyanis mivel minden epizódban muszáj előmozdítani a történetet ezen egyszerű karakterfejlődések mentén, egyszerűen nem marad idő a poénokra.
Eleve nem is sikerült mindenkit humorosra megírni, tipikusan megvannak azok az karakterek, akiken lehet nevetni, és akiken nem, de talán még utóbbiak is vannak többségben. Ráadásul a folyamatosan cserélődő párosokból jellemzően hiányzik az a kémia, ami a klasszikus szitkomok összeszokott baráti köreiben adott, nem véletlen, hogy itt is az egyetlen 3 fős baráti társaság szállítja a viccek 90%-át, de sajnos ők sem kapnak sokkal több teret, mint bárki más. Ezzel pedig éppen csak az hiányzik ebből a sorozatból, ami a lényege lenne: a nevetés. Ennek pótlékaként legalább egy egészen kellemes hangulata van a műnek, mind a karaktereknek, mind a bemutatott szituációknak megvan az az egyszerű bája, amelynek köszönhetően még a kevés és gyenge poénok mellett is élvezhető marad ez az alkotás.
A Mixology egy annyira ambiciózus próbálkozás lett, hogy a koncepció agyon is nyomja benne a humort, illetve a karakterekkel és történetszállakkal való (hozzá kell tenni, kreatív) zsonglőrködés mellett egyszerűen nem jut idő rá. Nem mondom, hogy ez a modell önmagában élhetetlen, azonban mindenképpen magában hordozza azt a veszélyt, hogy a túlgondolt romantikus szálak élveznek előnyt majd a szórakoztatással szemben. Egy tehetséges írógárda sokkal több nevetést is bele tudott volna csempészni bizonyára, ettől függetlenül az ehhez hasonló művek valószínűleg továbbra is megragadnak majd a kísérletezés szintjén.
A Mixology teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
