Ilyen rossz szájízzel ritkán álltam fel egy sorozat vagy film befejezése után, mint amilyennel a Guilty Crown elől tettem. Pedig nem egy rossz mű ez, sőt, az átlagnál még némileg jobbnak is mondható. Ám ez nem másít azon a tényen, hogy alig van olyan pontja az alkotásnak, amelybe ne lehetne belekötni. Ráadásul ezek nem is olyan aprócska hibák, amik felet csak szimplán szemet hunyhat az ember.
2029-ben Japánban egy Apokalipszis vírusként ismert betegség ütötte fel a fejét. A japán kormány egyedül nem tudott megbirkózni a fenyegetéssel így az ENSZ-hez fordult segítségért. Az ENSZ egyik katonai szervezetének sikerült helyreállítania a rendet japánban, ám ezért az országnak hatalmas árat kellett fizetnie: fel kellett adnia a függetlenségét. Főszereplőnk Ouma Shu, aki a vírus kitörésének szemtanúja volt és ebben a világban nőtt fel, félénk és magának való. Élete azonban megváltozik, amikor találkozik Yuzuriha Inorival a híres énekessel, aki nem mellékesen a sírásók nevű lázadócsoport tagja.
Maga az alapsztori elég érdekfeszítő és megfelelő mennyiségű egyedi elemmel operál. Maga a történetvezetés viszont eléggé klisés és a legtöbb csavart amit bemutat, már elég sokszor láthattuk. Ám még ez sem lenne túl nagy probléma, ha ezeket a sablonos alkotóelemeket megfelelően kezelné, de az izgalmasra sikeredett bevezető 3-4 részen kívül a történetvezetés eléggé vontatott. Ezen az sem segít, hogy az anime hangulata eléggé nyomott és szomorú, ami főként Shu vívódásából fakad.
A karakterek nagy része a már bejáratott sémára épül (Shu pedig a Neon Genesis Evangelion Shinjijére). Többségükben azonban van valami aprócska csavar, ami miatt nem igazán lehet őket beskatulyázni. Egy két példa: Gai a tipikus karizmatikus vezető, akiről később kiderül, hogy nem is annyira kemény, Ayase, a sorozat tsunderéje, aki tolószékbe kényszerül, vagy az őrült Daryl, akinek jó oka van arra, hogy miért kattant. Valószínűleg ennek a jellemépítésnek köszönhető, hogy Inorit, Gait, Ayasét és Tsugumit sikerült megkedvelnem.
A viszonylag klisés mellékszereplőknél azonban nagyobb problémák vannak Shu személyével. Szeretném előre leszögezni, hogy nem az zavar, hogy Shu a Shinjihez hasonló, magával küzdő megtört főszereplő jellem. Az ilyen protagonistákkal alapvetően nincs bajom. A problémám az, hogy a jellemfejlődését rosszul és illogikusan vezetik (példa: azt mondják a barátaim, hogy segítőkész és kedves vagyok, jobb hát, ha egy zsarnokoskodó paraszt leszek) és szerény véleményem szerint úgy általában nem megfelelő irányba vitték el. Shu Inorival való viszonya is eléggé vérszegényre sikeredett. Ennek a legfőbb oka valószínűleg az, hogy a készítők nagyon sok dolgot akartak a művükbe zsúfolni, és ahogy még néhány másik témára sem, erre sem jutott elég figyelem és a kifejtésre idő.
Ezen negatívumok abban a kontextusban pedig pláne elszomorítóak, hogy a "körítés", a zene az animáció (a Production I.G munkája) és az akciójelenetek megszerkesztése (a rendező más munkái: Death Note, Attack on Titan) szinte tökéletesre sikeredett. Elég csak az anime valamelyik openingjét meghallgatni, hogy erre rájöjjön az ember. Ráadásul az alkotás a második felére, kb. a 11. résztől a végéig, egy fokkal jobban teljesít mint azelőtt, és még a befejező pár részre is sikerült összerántania magát és egy korrekt, nem klisés lezárást szolgáltatnia. Ez azonban sovány vigasz. Ha a főfogást eltoltuk, legalább a köret és az előétel legyen finom.
Szerintem a Guilty Crown ennél egy sokkalta jobb sorozat is lehetett volna. Az alapötletben megvolt egy kilenc vagy tíz per tízes darab potenciálja is. Ha kevésbé akart volna Neon Genesis Evangelion lenni a misztikus atmoszférájával, bibliai párhuzamaival és az áltudományos filozófiájával akkor tényleg egy igazán egyedi és korszakalkotó sorozatot tehettek volna le az asztalra a készítők. Olyat, amilyet a stáb az előzetes nyilatkozatai alapján alkotni akart. Ám így csak az átlagosnál valamivel jobb művet kaptunk, sok rosszul kivitelezett, irracionális és frusztráló elemmel.
5,5/10
A Guilty Crown teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
