Vajon mi viszi rá a nőket, hogy fizessenek a szexért? Ne tőlem kérdezzék, én nem tudom elképzelni magamról, hogy ez előforduljon velem, viszont nem ítélem el azt, aki pénzért veszi meg a szerelmet. A legősibb mesterséget bizony nem csak nők űzik, hanem férfiak is. Nekem Richard Gere ugrik be először, ha dzsigolóról van szó, John Turturro remek színész, de nem mondható szépfiúnak, vagyis elsőre nem kicsit meglepő választásnak tűnik a címszerepre. Woody Allen sem a kerítők mintaképe, ezért nagyon kíváncsian ültem be ennek a filmnek a sajtó vetítésére. Nos, meglepően jó kis vígjáték, egyszer nézős semmiségnek tökéletes.

Murray (Woody Allen) könyvesboltja csődbe megy, ezért új foglalkozás után kell néznie. Nem kissé váratlan fordulattal úgy dönt, hogy kerítő lesz, barátját, a teljesen átlagos külsejű, virágüzletben dolgozó Fioravante-t (John Turturro) meglepő gyorsasággal veszi rá, hogy kipróbálja magát dzsigolóként. Az üzlet bejön, dől a pénz a nem hétköznapi pároshoz. Miközben Murray vonzó bőrgyógyász ismerőse (Sharon Stone) éppen édeshármast rendel barátnőjével (Sofia Vergara), beüt a krach: Fioravanate a munka kapcsán találkozik a szigorú vallási elvek szerint élő Avigal-lal (Vanessa Paradise), aki egy rabbi özvegye 6 gyerekkel. Lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és ez mindkettőjük életét megváltoztatja.

Rég nevettem ennyit közepes filmen, Woody Allen kiválóan kifigurázza saját magát, nagyon jól áll neki a kerítő szerepe. A helyzet és jellemkomikumok teljes mélységükben ki lettek használva, jó, de nem olcsó poénok várják a nézőt. Nem veszi magát komolyan a film, nem akarja megváltani a világot, pusztán szórakoztatni akar, és azt nagyon jól teszi. Más kérdés, hogy a forgatókönyv minősége nem verdesi az egeket, a karakterek eléggé felszínesek, a két főszereplőt is főleg a színészek miatt zárjuk a szívünkbe, a történet azonban nem ragadja magával a nézőt. Látszik, hogy színész írta a forgatókönyvet, zseniálisan jól kidolgozottak a jelenetek,  minden arckifejezés, gesztus a helyén van, azonban mégsem áll össze egységes egésszé a film. Addig a pontig, amíg Avigal és Fioravante rájönnek, hogy egyre fontosabbak egymásnak, gördülékeny a történet, azonban utána visszaesik egy tévéfilm szintjére, a végére pedig teljesen ellaposodik.

Csak futólag érinti azt a kérdést a film, hogy mi az oka annak, hogy szép, okos nők fizetnek a dzsigolóknak, azért, hogy eljátsszák nekik a szerelmet, amilyen jól kidolgozott Fioravante karaktere, annyira súlytalan a Sharon Stone által játszott bőrgyógyász alakja, Sofia Vergara pedig csak szép dekorációként funkcionál az alkotásban. Nincsenek forró jelenetek a filmben, itt a lelki folyamatokra akarták helyezni a hangsúlyt, nem a külsőségekre. De azért egy hangyányi szenvedély erősen hiányzott ahhoz, hogy igazán hihető legyen a történet. Az operatőri munka kiváló, a vágások jók, a zene azonban nem adott hozzá sokat a filmhez. 

Nagy hiányossága a filmnek, hogy nem ismerjük meg Fioravante motivációit, nem igazán érthető, mi viszi rá (a pénzen kívül), hogy ilyen foglalkozást válasszon magának. De legalább bebizonyítja, hogy egy teljesen átlagos külsejű pasi is nagyon be tud jönni a nőknek, ha sármos, romantikus és érzelmes. Muszáj megemlítenem a filmben szereplő gyönyörű virágkölteményeket, gyönyörűen fényképezett képek láthatók a filmben, de sajnos ez önmagában nem elég ahhoz, hogy maradandó film szülessen.

John Turturro nagyon jó a főszerepben, kiváló arányérzékkel mutatja meg Fioravante alakját, elkerüli azt a csapdát, hogy rendezőként túljátssza a szerepét. Woody Allen kiválóan hozza saját magát, lubickol a karakterében, tökéletes ritmusban szállítja a poénokat. Sharon Stone eléggé unottan játssza el az ezredik szépasszonyt a vásznon, bántóan üres az alakítása. Sofia Vergara hozta, amiért szerződtették: szép volt. Liev Schreiber sem vitte túlzásba a jellemábrázolást, Vanessa Paradise ellenben kiválóan játssza az ortodox zsidó özvegyet. 

John Turturro kiváló színész, de rendezőként van még hová fejlődnie. Egy jó közepes filmet hozott össze, szórakoztató, de felejthető lett az összhatás A színészvezetés jó, a jelenetek színvonala hullámzó, a párbeszédek között akad néhány nagyon erős (a kezdés zseniális, utána sajnos fokozatosan esik a színvonal, a vége már teljesen sablonos lesz), vannak szép pillanatok a filmben, de maradandó egy sem.

Jó, de teljesen felejthető vígjáték Woody Allen jutalomjátékával, egyszer mindenképpen érdemes megnézni!

7/10