Büszkén jelenthetem, hogy idén már sikerült egy filmet találnom, ami megérdemli a különböző díjátadókon kapott jelöléseket (és azok hiányában a hatalmas hype-ot). Bár David O. Russell A harcossal nem lopta be magát a szívembe, a Napos oldallal már annál inkább, idei alkotását pedig az utóbbihoz tudom csak hasonlítani.
Richie DiMaso FBI-ügynök (Bradley Cooper) legújabb fogásának a politikus Carmine Politot (Jeremy Renner) szemeli ki. Tervének végrehajtásához azonban beszervez két minden hájjal megkent csalót: a kamuhitelekben utazó Irving Rosenfeldet (Christian Bale) és Sydney Prossert (Amy Adams). Azonban az egyre nagyobb és nagyobb halak lebuktatásával kecsegtető játszmában Richie nem tud megállni, Irvingék pedig nem szeretnék, ha végül rajtuk csattanna az ostor.
David O. Russell a Napos oldal után ismét egy humoros és jó hangulatú filmet hozott össze, amely még a klasszikus átverős filmek csavarjaiból is tartogat valamennyit. Ráadásul alkotása kifejezetten kiegyensúlyozott, amit már csak azért is fontosnak tartok megemlíteni, mert tavaly több vígjátéknak is fel kellett rónom, hogy sem minőségileg, sem hangulatilag nem sikerült egy egységes szintet hozni. Rendezőnk azonban jó érzékkel bír, legyen szó a poénok elosztásáról, vagy a humor és a dráma keveréséről. (Utóbbinál azért még kicsit erőtlen, amikor a bántóan egyszerűen felskiccelt karakterek lelkivilágát próbálja boncolgatni.) A korhű zene, ruhák és díszletek pedig tovább erősítik ezt a remek atmoszférát.
Ami nagyon zavaró lehet, hogy szinte kivétel nélkül az összes jelenet túlírt. (Vagyis a sok improvizáció miatt inkább alulírt, de ez a kidolgozatlanság inkább csak túlbonyolítja a párbeszédeket.) Ez a történet nem feltétlenül indokolna két óra feletti játékidőt, azonban Russell rengeteg szövegeléssel végül mégis felduzzasztja a sztorit. Én pedig önkéntelenül is azt gondoltam, hogy sokszor a cél mindössze az, hogy a színészeit produkáltassa az eleve erősen karikírozott szerepekben, nehogy véletlenül is lemaradjanak valamilyen fontos díjról a következő hetekben-hónapokban. Elvégre a film magyar plakátján is a Golden Globe jelölések több helyet foglalnak el, mint azok nevei, akiknek ezeket a nominációkat köszönheti a produkció. Pedig ezeknek az embereknek nincs szükségük komoly tuningolásra, a zseniális Christian Bale-től kezdve az ismét egy kicsit őrült szerepet kapó Jennifer Lawrence-ig mind kiválóan alakítanak. És akkor még meg sem említettem Michael Penát, az önmagához képest meglehetősen komoly szerepet játszó Louis C.K.-t vagy az egy cameo erejéig beugró Robert de Nirot.
Az idei év elején tehát kaptunk egy olyan vígjátékot, amely jobban sikerült, mint tavaly talán az összes hasonló mű. David O. Russell talán még egy fokkal jobb filmet is készített nekünk, mint előző évben. Az ilyen alkotásokat látva pedig még az olyan ballépéseket is meg tudom bocsátani, hogy ebben egyre inkább a díjszezonos tarolás a fő szempont számára.
8,5/10