Még a 2013-as filmtermés bepótlása ürügyén szántam el magam az alábbi két produkcióra, a tapasztalat viszont az, hogy túlságosan is lelkiismeretes voltam. Avagy jöjjön két relatíve nézhető, de alig élvezhető darab még 2013-ból.
Hours
Ha Paul Walker még köztünk lenne, valószínűleg senki, és közöttük én sem vetemedem a Katrina hurrikán idején játszódó dráma megtekintésére. Jogosan: erre a filmre bőven elég jellemzés az, hogy középszerű. Walker one-man-show-ja szenved a hasonló jellegű történetek ötlettelenségétől, két mini-feladat között csak klisés flashback-ek jutnak nekünk, és a produkció még ott is elbukik, hogy bármilyen felemelő vagy sokkoló tanulságot mutasson. Paul Walkert nem akarom megalázni azzal, hogy egy ilyen B-filmre sütöm rá élete legjobb alakítását, úgyhogy inkább emlékezzünk a Running Scared-re, ha már valami különlegeset akarunk látni tőle.
A nagy Gatsby (The Great Gatsby)
(Kritikát korábban itt olvashattatok erről a műről.)
Képzeld el az utóbbi évek egyik filmjét, úgy, mintha odahányták volna eléd. Igen, ez A nagy Gatsby. Baz Luhrmann rendező sajnos mindenfajta ízlés hiányában áll neki ennek a történetnek. Így aztán a hangulat hol groteszk, hol melodramatikus, és a legundorítóbb hatásvadászattól kezdve a bizarr zeneválasztásokon át Tobey Maguire egész lényéig minden a jó érzék hiányáról tanúskodik ebben a produkcióban. A 3D-s jegyárak bevételeire bazírozó látványt hasonlóan túlzó virtuális fényképezésekkel próbálták feltupírozni, csak éppen a dollár-százmilliók ellenére is félkész CGI és amatőr megoldások jellemzik. (Az meg már szinte egészen kínos, amikor egy hasonló nagyszabású moneyshot után Gatsby háborús élményeinek bemutatásához archív felvételeket kell segítségül hívni.) Természetesen látni mögötte a szinte zseniális elképzelést, a színészek páratlan alakítását, csak éppen ez olyan (és előre is elnézést a hasonlatért), mint egy visszaöklendezett vacsorában keresni az eredeti étel szépségét. És ilyenkor az ember csak arra tud gondolni, hogy bárcsak ne rágták volna meg neki előre.