Sosem voltam túlzottan nagy Sherlock Holmes rajongó. Nem azt mondom, hogy ez a "brand" rossz lenne, de engem egész egyszerűen nem tudnak annyira a képernyő elé vonzani az angol nyomozó történetei, mint több millió embert. Ennek ellenére elmondható, hogy a Sherlock Holmes magánélete így is egy kellemes, szórakoztató film, de tipikusan olyan alkotás, ami senkinek sem lesz a kedvence.

A történet nagy vonalakban annyi, hogy Sherlock (Robert Stephens) gyengéd érzelmeket táplál egy fiatal, francia hölgy iránt, akinek viszont kedvese nyomtalanul eltűnik. Így Sherlock saját küldetésének érzi, hogy kiderítse a férfi hollétét, amihez persze segítségül társul hű társa, Watson (Colin Blakely) is. A filmet nem kisebb rendező dirigálta, mint az a Billy Wilder, akinek a filmrajongók olyan gyöngyszemeket köszönhetnek többek között, mint az Egy, kettő, három, a Van, aki forrón szereti vagy a Vád tanúja. A szokásos Wilder-féle komikus szellem övezi ezt a Sherlock-sztorit is, de itt talán kicsit szolidabb stílusban. Jó a film humora, de inkább az a megmosolyogtató fajta, mintsem a térdcsapkodós. A karakterekkel nehéz dolga gyakorlatilag nem volt, hiszen ez a két nyomozózseni adva van már hosszú évtizedek óta és itt is nagyon jól kiteljesednek. Nem lopják el egymás elől a show-t és minden rossz tulajdonságuk ellenére szerethetőek maradnak.

A színészek remek teljesítményt produkálnak. Sem Colin Blakely, sem Robert Stephens nem voltak nagy sztárok, nem futottak be nagy karriert, de ebbe a kis költségvetésű, angol produkcióba tökéletesen beleillettek. Jól működik a kémia közöttük, a dialógok is tetszetősek, habár a két órás játékidőt, olykor-olykor megéreztem. A rendezés többé-kevésbé rendben is van. Az operatőri munka is korrekt. Gyönyörű beállításokat láthatunk a festői skót tájakról, amik sajátos hangulatot kölcsönöznek az egész alkotásnak. Megvannak a hibái ugyan, Sherlock rajongó sem lettem a film hatására, de összességében egy kellemes, jó kedélyben telt 2 órán vagyok túl, fanoknak pedig egyenesen kötelező darab!

7/10