Ahhoz képest, hogy mindig az angol színészek voltak a gyengéim, hangyányi fáziskésésben vagyok Tom Hardy tekintetében. Azon kevesek közé tartozom, akit nem nyűgözött le sem az Eredetben, sem a Batman filmben. Egészen a Warrior-ig tartott ez a dicstelen állapot. Eljött az ideje, hogy megnézzem a Bronsont, és csak egyetlen kérdésem maradt: hogy lehet, hogy Tom Hardynak még nincs Oscar díja?

Anglia legerőszakosabb bűnözőjének szerepére talán elsőre nem Tom Hardy ugrott volna be senkinek. Ne felejtsük el, a film előtt még 20 kg izommal kevesebb volt rajta. Amikor Michael Peterson meglátta, ki fogja alakítani a filmben, közölte vele, hogy túl nyüzüge a szerephez. Tom felhúzta magát, lement az edzőterembe, és azóta sem jött ki onnan. Nolan ebben a filmben nyújtott alakítása miatt adott neki szerepet az Eredetben, és utána a Batmanban is. Világhír pipa. Ezúttal azonban megérdemelten, hiszen tehetségnek sincs híján a kiváló angol színész.

A film igaz történet alapján készült, Michael Peterson, a világ legerőszakosabb bűnözőjének történetét meséli el, erősen független filmes stílusban. Vagyis nem könnyű megemészteni, ellenben öröm nézni, annyira jó. Tehát van ez a Michael fiú (Tom Hardy), aki egy szimpla postarablás miatt kerül börtönbe. Kicsit feltűnési viszketegségben szenved, elhatározza, hogy világhíres lesz. Na jó, de ehhez azért valamiben nagyon jónak kell lenni, nem? Nos, a tudományos Nobel-díj felejtős, ezért marad a bunyó. Valóban különleges képessége  van ehhez Petersonnak, aki "művésznevét" Charles Bronsontól kölcsönözte. Több börtönben előfordul, mindenhol keresi a bajt, ezért elmegyógyintézetbe zárják, ámde bármilyen hihetetlen, annyira túlzásba viszi az erőszakot, hogy inkább kiengedik. Hamar rájön, hogy a való világ nem neki való, ezért mindent megtesz hogy visszakerüljön igazi közegébe, a zárt falak közé.

Kicsit nehéz követni a filmet, de ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy régen láttam ilyen erős drámát. Messze van a tökéletestől, akad néhány felesleges jelenet, ami nem vezet sehová, a forgatókönyv kicsit csapongó és szétszórt, de pokolian jó a szöveg, a jelenetek lenyűgözően szuggesztívek, képtelenség szabadulni a film hatása alól. Bronson karaktere kicsit felületesre sikerült, de Tom Hardy játéka ellensúlyozza a forgatókönyv hiányosságait, ezért nem túl feltűnő. A vágás kicsit eklektikus, aminek köszönhetően a történet íve időnként töredezik, talán a jelenetek sorrendje sem lett tökéletesen eltalálva, ezért időnként kapkodjuk a fejünket, hogy most éppen mit is látunk. De nem baj,  a független film műfajának része a kísérletezés, ha ezt elfogadjuk, és nem lepődünk meg semmin, csak hagyjuk magunkat sodorni a történettel, kiemelkedő filmes élményhez lesz szerencsénk.

Az erőszak valóban fontos része a filmnek, ne habos-babos lányregényre készüljünk, de mégis inkább az emberi vonásokra helyeződött a hangsúly, Peterson nagyon is összetett személyiségét próbálták megfejteni az alkotók. Megismerhetjük a családi hátterét, tetteinek motivációit, azt nem mondanám, hogy megértjük és megkedveljük őt, de kétségtelenül érdekes karaktert ismerhetünk meg benne.

Tom Hardy simán zseniális a szerepben, nem véletlenül kapott annyi díjat, és Nolan sem véletlenül figyelt fel rá. A fizikai átalakulás sem mindennapi, azonban a tökéletesen finomhangolt karakterábrázolás teszi egyedülállóvá a színészi alakítást. Természetesen mindenkit lemos a vászonról, rajta kívül igazán maradandó alakítást Matt King nyújt Paul Daniels szerepében.

Refn nagyon ütős művészfilmet hozott össze, ami nagyon is nézőbarát, látványos, ugyanakkor elgondolkodtató is. Tom Hardy lenyűgöző, a rendezés elsőrangú. Kötelező darab!

8/10