A Kick - Ass első felvonása bennem a könnyed hangvételével, a feketekomédia legjobban alkalmazott elemeivel és a lazaságával hagyott igazán mély nyomot. Ezen tények fényében vártam azt a második részt, amely Jeff Wadlow rendezésében került a külföldön és hazánkban is a mozivásznakra.
A történetleírást az Acélemberhez hasonlóan itt sem ismertetném, akit ez érdekel, látogasson el ide, a Dani által megfogalmazott első kritikához. Sokkal fontosabb ennél az, hogy megpróbáljam megfogalmazni, mi is a legnagyobb probléma a Kick - Ass 2. részével, illetve, hogy miért volt számomra igazán negatív élmény.
A film egy nagy hibája az, hogy az első rész sikeres elemeit próbálja újra alkalmazni, csak sokszorosított formában. Ebből adódóan az öncélú brutalitás már-már negatív értelembe vett röhejességet eredményez, főhősünk szerencsétlenkedése meg az első rész után nem csak indokolatlan, de már unalmas is. Ezen felül pedig láthatjuk mi lesz egy ilyen szuperhős-univerzumból, ha a fő gonosz karaktere nem ér többet egy lyukas garasnál.
Ugyanakkor a legnagyobb probléma a forgatókönyvben rejlik. A sztori ugyanis olyan görcsösen próbál laza lenni, hogy az egész körül távolról bűzlik az izzadtságszag és az, hogy a készítők elhitték, ha ismét itt van Kick-Ass és Hit-Girl, az már önmagában elég lesz egy sikeres alkotáshoz. Továbbá pedig, egy-két jelenet nem hogy nem szórakoztató, de fájóan kínos és kellemetlen is, sajnos ezek legtöbbje a Motherfucker nevű „fő gonoszunk” jelenlétében tobzódik. Ezen a blőd helyzeten az sem segít, hogy néhány bekapcsolódó új karakter sokat lendít a film szekerén: Jim Carrey például lubickol a rászabott, amúgy nem igazán komplex szuperhős szerepében.
A Kick - Ass 2. része láthatóan elfáradt és véleményem szerint jól tennék, ha pihentetnék a brandet, és akkor térnének vissza, ha igazán jellegzetes, szimpatikus és szórakoztató karaktereket képesek felmutatni, nem pedig akkor, ha csak az első felvonás árnyékában akarnak felsurranni a világsiker deszkáira. Ennek ellenére a film egyszer bőven nézhető, helyenként szórakoztató is, de ez már nem az a könnyed, laza és görcsmentes filmélmény, amit az első felvonás szállított nekünk. Gyere vissza Matthew Vaughn!
5/10