Több évtizedet kellett várni erre a bunyóra. Ehhez képest elég hervatagra sikerült.
A rajongók hada epedve várta, hogy a két egykori akcióhős, Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger végre egymásnak essen a filmvásznon. De nem így! Én magam nem vagyok rajongó típus, de mivel a nyolcvanas években voltam gyerek, ezért egy életre a retinámba égtek az általuk jegyzett legendás filmek pillanatai. A nosztalgia vitt a moziba, mint mindenki mást, alig vártam, hogy Rocky és a Terminátor egymást püfölje a filmvásznon.
A film elején megismerhetjük Ray Breslint (Sly), aki egyáltalán nem látványosan, sokkal inkább intelligensen szökik meg a börtönökből. A legjobb a szakmában, könyvet is írt a témáról. Kap egy anyagilag nagyon jövedelmező, ámde nem kicsit gyanús feladatot, amit természetesen elvállal. Aztán nem jól alakulnak a dolgok, és hamarosan egy antipatikus börtönigazgatóval, Hobbes-szal (Jim Caviezel) találja szembe magát, aki közli vele, hogy tudja ki ő, és ezúttal valóban nem fog tudni megszökni innen. Ray persze nem adja fel könnyen, ráadásul hamar talál magának egy barátot, Emil Rottmayert (Arnie), aki van olyan kedves, hogy pusztán szívességből jól beveri az arcát. Miután túlesnek ezen, elkezdenek tervet szőni arról, hogyan távozzanak, na nem angolosan, hanem akcióhősösen a nem túl vendégmarasztaló helyről..
Az első fél óra dögunalom. Már ott tartottam, hogy kimegyek a moziból, amikor szerencsére megjelent a vásznon Arnie, és végre elkezdett történni valami a filmben. Azonban nem kicsit voltam csalódott, mert a nagy kettős nagy találkozását nem sikerült túlságosan látványosan prezentálni, most komolyan, ennyi év után kinek elég néhány pofon? Nagyon elkezdtek hiányozni nekem a boldog nyolcvanas évek, amikor pergő párbeszédek mellett amúgy mellesleg még jót is bunyóztak a szereplők, ehhez képest most csak néhány poénra futotta, az idő nagy részében kínosan közepes párbeszédeket hallgathatunk, és nagyítóval keressük az akciójeleneteket. Az utolsó fél órában végre kezdenek magukra hasonlítani a főszereplők, jó volt újra akcióban látni a korosodó bálványokat, bár sajnos nagyon látszik már rajtuk a kor, és ami a legmegdöbbentőbb volt számomra: Vinnie Jones is öregszik. Nagyon. Szóval az utolsó félórában megkapjuk a régi nagy akciójelenetek halvány másolatát, ezért már érdemes volt beülni a moziba. Azonban soha nem hittem volna, hogy egy olyan filmben, amelyben Sly, Arnie és Vinnie Jones is szerepel, ennyire akciószegény lesz. A forgatókönyvet inkább nem minősíteném, egyszerűen nem értem, hogy két ilyen legendának miért nem tudtak egy értelmes történetet összehozni, ha már nem az akciókon volt a hangsúly. Ráadásul a szuperbörtön is maximum a nyolcvanas években lehetett szupermodern, a high-techtől nagyon messze van a filmben ábrázolt világ.
Sylvester Stallone rémesen szürke, teljesen felejthető, vele szemben Schwarzenegger lubickol a szerepében, még ma is nagyon cool, amikor egy nagy mordállyal teszi múlt idővé az ellent. Arnie kapta a jó jeleneteket, simán lemossa egykori riválisát a vászonról. Nem hétköznapi látvány, amikor németül nyavalyog, és obszcén képet rajzol a börtönigazgatónak. Néha még a poénokon is elmosolyodtam, de sajnos csak néha. Jim Caviezel jó színész, azonban Arnie mellett esélye sem volt emlékezetest alkotni. Vinnie Jones sem hozza a tőle megszokott vehemenciát, Sly-al közös akciójelenetüket pedig nem kicsit teszi kiábrándítóvá a szinkron (éppen ütik-vágják egymást a fiúk, kemény beszólások közepette, majd Jones egyszer csak ezt nyafogja: "hagyjál!" hallani kellett volna, hogyan hördült fel a közönség..). Ez az egyetlen negatívum, amit el tudok mondani a szinkronról, egyébként nagyon jól sikerült, ami nem kicsit köszönhető annak, hogy Sly-nak Gáti Oszkár, Arnie-nak pedig Reviczky Gábor kölcsönözte a hangját.
Miakel Háfström finoman szólva sem állt a helyzet magaslatán, nem igazán sikerült méltó módon filmre álmodni a két legenda találkozását a vásznon. Gyenge forgatókönyv, kevés akciójelenet, unalmas történet, ez lett sajnos az olyan régen várt közös filmből. Kár érte.
A filmet kizárólag Arnold Schwarzenegger miatt érdemes megnézni, felejtsük el gyorsan, én részemről mentem Tango és Casht nézni, az a börtönös film legalább jó is. Sly-t és Arnie-t pedig megnézem majd a Feláldozhatók következő részében.
7/10
