Évek óta nem nézem a Forma 1-et. Miért? Mert unalmas. Nagyon. Miért? Mert a technikáról szól, semmi másról. Eltűntek a nagy egyéniségek a pályáról, talán Schumacher volt az utolsó, aki miatt érdemes volt végignézni egy közvetítést. És ugye a drámáért, a harcért nézzük az autóversenyt, ahhoz pedig nem ártana néhány fajsúlyosabb versenyző. Már azt sem tudom, ki az aktuális világbajnok, és ráadásul nem is érdekel.
Akkor miért voltam nagyon kíváncsi erre a filmre? Niki Lauda miatt természetesen. Az én generációm már nem láthatta a pályán (az első ködös emlékeim Sennához fűződnek, de igazán a Schumacher - éra jutott nekünk), csak annyit tud róla, hogy többszörös bajnok, egy borzalmas balesetben összeégett az arca, és amúgy a sportág zsenije. Érdekes és izgalmas személyiség, ezért nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy Ron Howard fogja rendezni az életéről szóló filmet, na és persze Peter Morgan, mint forgatókönyvíró (A királynő) is garancia volt arra, hogy érdemes lesz beülni a moziba. És tényleg, egy nagyon jó filmhez volt szerencsém!
A 70-es években a versenyautók közel sem voltak olyan biztonságosak, mint most. A pilóták tényleg az életüket kockáztatták, sok volt a baleset, minden versenyen a halállal néztek szemet. De talán éppen ez adta azt az adrenalin többletet, ami ma már fájdalmasan hiányzik a sportágból. A film nem hétköznapi módon kezdődik: egy kórház sürgősségi osztályára egyszer csak beállít nem kicsit véresen egy nem kicsit jóképű autóversenyző. A nővérke nem tud és nem is akar ellenállni a kísértésnek. Ütős kezdés, és még csak most érkezünk meg egy Forma 3-as versenypályára, ahol először csap össze egymással a playboy James Hunt (Chris Hemsworth telitalálat volt a szerepre), és a precíz, sótlan Niki Lauda (Daniel Brühl). Az évek telnek, a két pilóta különböző utakon ugyan, de eljut a Forma 1-be. Először Lauda lesz világbajnok, aztán jön 1976, Hunt kap egy jó autót, és közel jár ahhoz, hogy legyőzze nagy riválisát, azonban jön egy borzalmas baleset, ami sok mindent megváltoztat..
Két órán keresztül le sem tudtam venni a szemem a vászonról. Volt itt dráma, szerelem (vagy valami olyasmi), dübörögtek a lóerők és az érzelmek, végül csak eljutottunk egy katarizis-szerű állapothoz. A forgatókönyv nagyon jól sikerült, a történet sodró erejű, a két fő karakter nagyon jól meg lett írva. Üdítően egyedi megközelítésnek bizonyult, hogy igazából nem volt főhős, mindkét pilóta sorsát, motivációját megismerhetjük, mindkettőjüknek lehet szurkolni. És persze a Forma 1 világából is kapunk nem kevés ízelítőt, nem csak a színéről, hanem a fonákjáról is. A jellemfejlődés nagyon jól nyomon követhető, a párbeszédek és a szöveg erős, ütős. De igazán a film hangulata az, ami magával ragadja a nézőt: időutazunk egyet a bohém hetvenes évekbe.
Chris Hemsworth nagyon meglepett. A Thor után nem sokra számítottam tőle, azonban ebben a filmben megmutathatta, hogy azért szorult bele némi tehetség is (azért nem jelent komoly veszélyt pl. DiCaprióra, de talán nem csak képregényfilmekben érdemes mutogatnia kétségkívül jól kidolgozott izmait). Daniel Brühl lenyűgözően jól alakítja Laudát, egyáltalán nem egy hőst mutat nekünk, hanem egy nagyon is esendő embert, akinek hihetetlen akaratereje van (a baleset után 42 nappal újra versenyautóban ül, erre hétköznapi ember nem képes, gondoljunk bele), nem túl szeretni való, de mély érzelmei vannak. Kíváncsian várom a Fifth Estate-et, ezek után már nem csak Cumberbath, hanem Brühl miatt is.
Ron Howard nem okozott csalódást, nagyon jó kis filmet készített nekünk. Elkerülte az a csapdát, hogy a Forma- 1 külsőségeit helyezze előtérbe, inkább a karakterekre koncentrált. Szórakoztató, pörgős, mégis mély, elgondolkodtató alkotás született, talán csak a vége lett egy kicsit szirupos. De ennél nagyobb bajunk ne legyen.
Ez az ősz is jól kezdődik!
9/10
