Talán még valaki emlékszik arra a felhívásra, ami nagyjából 3 éve bejárta az internetet. Kevin Macdonald, valamint Ridley és Tony Scott arra kért mindenkit, hogy 2010. július 24-én töltsenek fel valamit az életükből Youtube-ra, ők pedig ezeket a videókat egy filmmé állítják össze. A legizgalmasabb ebben a projektben a kísérleti jelleg volt, és egyben ezt az elképzelést nem sikerült valóra váltani.

Az első néhány amatőr videó után teljesen döbbenten néztem, hogy tulajdonképpen rengeteg profi fényképezést, vágást látok, olyan kisfilmeket, amelyeket nyilvánvaló, hogy egy operatőr videóz, és nem maguk a szereplők. És tulajdonképpen az egész produkciót nézve simán kitesz egy 70-80 %-ot a profi felvételek aránya. Kicsit úgy éreztem, hogy Macdonald / Scotték el akarták készíteni a saját Barakájukat, csak amikor rájöttek, hogy a bangladesi nyomorgók nem fogják feltölteni YouTubera az életüket, akkor valamilyen dokumentumfilmes stáb munkáját használták fel. (Illetve a hivatalos verzió szerint kamerákat küldtek ki különböző fejlődő országokba, hogy a helyiek készítsenek felvételeket, de a végeredmény nagyon nem amatőr filmekről árulkodik sok esetben.)

Tulajdonképpen nem tagadom, hogy ne férne bele ebbe az egész "töltsünk fel videókat a napunkról" keretbe, de így számomra végül pont az újdonság és az eredetiség varázsa veszett el. Engem sokkal jobban érdekelt volna, hogy az egyes emberek mit tartanak érdemesnek a megörökítésre, mint hogy megindító zenével kísérve sokadszorra végignézzem, ahogyan a harmadik világbeli emberek élik a napjaikat. Arról nem is beszélve, hogy a különböző kapcsolódási pontoknak köszönhetően akár valamiféle narratíva is kialakulhatott volna (és tulajdonképpen erre szolgált a Macdonald által feltett három kérdés is), de gyakorlatilag megmaradtak annál a jól bevált megoldásnál nagyrészt, hogy különböző egzotikus életképekből vágnak össze egy filmet.

Pedig amikor hagyták "kibontakozni" a szereplőket, akkor sikerült néhány nagyon is tartalmas vagy megindító történetet előhívni ezekből a videókból (illetve néhány unalmasat és érdektelent is), és végeredményben megvan ennek a produkciónak is az a varázsa, ami például a Barakát jellemezte. Csak amellett nem tudok elmenni sehogy, hogy alapvetően egyáltalán nem az volt a cél, ami végeredményben kisült belőle. Maga projekt a játékidő végén inkább valami marketinges lózungnak tűnik, mint egy valódi kísérletnek és szervező erőnek. De akár az is lehet, hogy az élet tényleg olyan egy napban elmesélve, ahogyan azt Macdonaldék elképzelték.