Remélem, minél előbb. Elég régen örülhettünk az utolsónak: Szabó István kapta a Mephistoért 1982-ben.

Az Oscar-díjakat 1929 óta osztják ki, és igazából a körülötte lévő felhajtás miatt lett a legrangosabb filmes díj. Aki megkapja a kis szobrocskát (aki a nevét Margaret Herricktől, az Amerikai Filmakadémia első könyvtárosától kapta, aki legelső munkanapján így kiáltott fel, amikor meglátta a szobrot: Nahát, pont úgy néz ki, mint az az én Oscar bácsikám!), annak az élete megváltozik, sok nullával többet fog érni az aláírása a szerződésén, jegyet vált a hollywoodi elitbe. Más kérdés, hogy van aki tud élni a díj nyújtotta lehetőségekkel, és van aki nem, de mindenképpen óriási szakmai elismerésről van szó, a filmiparban ennél nincs feljebb.

Ahhoz képest, hogy Hollywood megalapításában a magyarok kulcsszerepet játszottak, nincs túl sok magyar Oscar-díjasunk. Az a közhiedelem, hogy az első magyar Oscar-díjas film a Mephisto volt, pedig nem, Rófusz Ferenc A légyért 1981-ben kapta a szobrot, tehát az övé az elsőség. A nagyközönség  esetleg még Zsigmond Vilmos operatőri Oscar-díjáról (A harmadik típusú találkozások, 1978) is hallott, pedig azért vannak még kevésbé ismert díjazottjaink.

William  S. Darling (született Sándorházi Wilhelm 1882-1964) 1910-ben érkezett Amerikába. Alapvetően festő volt, első felesége eredeti neve volt Darling, ebből lett a művészneve. 1922-ben kötött szerződést a 20th Century Foxal, ás 1946-os visszavonulásáig ő volt a stúdió vezető látványtervezője. Nagyon sok film viseli a kézjegyét, munkásságát három látványtervezői Oscar-díjjal honorálta az Akadémia: Felvonulás (1934), Bernadett (1944), Anna és a sziámi király (1947). 

Még két látványtervezőnk vehette kezébe a szobrot: Alexandre Trauner (Trauner Sándor néven született Budapesten 1906-ban, híresebb filmjei. Metró, Aki király akart lenni, és nem lennék én, ha kihagynám a Sherlock Holmes magánéletét) a Legénylakásért 1961-ben, Joseph Kish (1899-ben született Somboron) A bolondok hajójáért 1966-ban.

És bizony Oscar-díjas forgatókönyvírónk is van Geza Herczeg személyében (Zola élete,1938).1888-ban született Budapesten, Újságíró volt, és haditudósító az első világháborúban. Az egyik magyar minisztérium sajtóosztályát is vezette, a második világháborúban együttműködött az amerikai titkosszolgálattal. Az Oscar - díjnak köszönhetően sokat dolgozott Hollywoodban, mégis inkább színházi szerző maradt.

Megvan mindenkinek a Casablanca? Külön büszkék lehetünk a filmre, hiszen a rendező, Kertész Mihály ezért kapott Oscar - díjat 1944-ben. 1886-ban született Budapesten Kertész Kaminer Manó néven. 1926-ban érkezett Hollywoodba, Rengeteg filmet rendezett (pl. Hét tenger ördöge, Mildred Pierce, és persze az ikonikus Robin Hood kalandjai Errol Flynnel), érdekesség, hogy Miska volt a beceneve.

Mennyire várjuk már, hogy egy fess férfiszínészünk mosolyogjon a szobrocskával, ugye? Pedig volt már rá alkalom, csak nem mostanában. Paul Lukas (született Lukács Pál 1891-1971) 1944-ben kapta meg az elismerést az Őrség a Rajnán című filmért. 1927-ben érkezett Hollywoodba, és ismert színpadi színészként nyergelt át a filmiparra. Az Oscar-díjjal jutalmazott szerepét a Broadwayen is eljátszotta.

Két életmű Oscar-díjassal is dicsekedhetünk: George Pal (aki Cegléden született 1908-ban, Marczincsák György Pál néven, 1944), és Adolph Zukor (aki 1873-ban született Ricsén, és a Paramount Filmvállalat megalapítója volt, 1949).

És zeneszerzőnk is vehetett már át szobrot,háromszor is: Rózsa Miklós az Elbűvölve című Hitchcock film (1946),  a Kettős élet című Goerge Cukor film (1948), na és persze az ikonikus Ben Hur  (1960) apropóján mosolyoghatott a kamerákba. 1908-ban született Budapesten, Londonban futott össze Sir Alexander Kordával melynek következtében ő írta a Bagdadi tolvaj zenéjét, melyért Oscarra jelölték. A továbbiakban már nem volt gond a karrierrel.

Vagyis dicső a múlt, és bár szürke a jelen, a jövővel kapcsolatban én nagyon is optimista vagyok. Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a filmipar jelentősége hazánkban, nagyon sok film forog nálunk, a magyar szakemberek megtanulhatják a világszínvonalat. Varga Juditot például Emmyre jelölték a Borgiák kosztümjeiért, nagyon büszkék vagyunk rá, csak így tovább!

Koltai Lajost 2011-ben jelölték a Malénáért, M. Tóth Gézát a Maestro című animációs filmért, szerintem a Szabadság, szerelem sanszos volt, kár, hogy abban az évben nem azt jelölték a magyarok. Bár rendezőink ritkán mutathatták meg tehetségüket, most talán újra lendületet kapott a magyar filmgyártás, szurkoljunk, hogy minél több jó alkotás szülessen, amely eljuthat az Oscarig. Antall Nimród néhány éve már Hollywoodban rendez, reméljük a legjobbakat.

Színészeink számára is kinyílt a világ. Sok nemzetközi produkcióban vehetnek részt művészeink, igaz, hogy főleg kis szerepekben, de ebben a szakmában soha nem lehet tudni, hogy melyik rendező látja meg bennük a múzsát. Több színészünk is próbálkozik külföldön: Kamarás Ivánnak még nem sikerült az áttörés Hollywoodban, de én nagyon becsülöm, hogy elismert színészként képes volt itt hagyni az országot és ekkorát váltani.

Marozsán Erikának szép sikerei vannak, ahogyan Hámori Gabriella sem panaszkodhat. Magyar filmért legutóbb Ónodi Eszter kapott nemzetközi elismerést. És csak néhány példát soroltam..

Vagyis a lehetőségek adottak, tényleg csak idő kérdése, hogy mikor örülhetünk a következő magyar Oscar-díjnak.