A 21. században nehéz jó horrort csinálni, legfőképp a nézői igények átalakulása miatt. A mostanság moziba járók ugyanis inkább vérfröcsögésre, mintsem két órányi parázásra kíváncsiak, ebből adódóan a vásznakat ellepték a rosszabbnál-rosszabb slasher-horrorok. A mai alanyom a Gothika, amely a vérengzést és a feszültségkeltést egyaránt magába akarta tuszkolni, több-kevesebb sikerrel.

Miranda Grey (Halle Barry) élete látszólag felhőtlen : híres kriminálpszichológus, aki férje elmegyógyintézetében dolgozik. Azonban a nő élete egy esős éjszaka megváltozik ; az úton egy látszólag összevert és megerőszakolt lány segítségére síet, azonban az eset után emlékezetkiesése lesz, és 3 nap múlva, a "saját" elmegyógyintézetében találja magát. Dr. Pete Graham (Robert Downey Jr.) kezei "alá" kerül, aki tudatosítja vele: Miranda hideg vérrel kivégezte férjét.

Mathieu Kassovitz a '90-es évek egyik legnagyobb meglepetéseként robbant a filmvilágba, hisz az első filmje, a francia társadalom fertőjét bemutató Gyűlölet hatalmas erővel szippantotta be a nézőket és a kritikusokat, ennek eredményeként a rendező többek között Cannes-i rendezői díjat és Európai filmdíjat is ünnepelhetett. Azonban az azóta eltelt 18 év alatt egyértelművé vált, hogy Kassovitz bár valóban tehetséges, nem ő fogja felkavarni a francia-film "állóvízét".

Ennek ellenére azt kell hogy mondjam, a Gothika nem miatta lett olyan, amilyen. A francia rendező ugyanis a lehetőségekhez mérten igencsak jó munkát végzett, és a szálakat azok kuszasága ellenére is biztos kézzel vezeti a történet lezárásáig. Azonban a forgatókönyv gyengeségén még a direktori munka sem tud javítani ; Sebastian Gutierrez szkriptje mérhetetlen blődségről tesz tanúbizonyságot, és egy-két elemében majdnem unalomba is fullad, a főbb karakterek meg egyszerűen kibontatlanok és a személyiségük mélysége is erősen egydimenziós.

Azonban mégsem a forgatókönyv a film legnagyobb hibája, a Gothikával az a legnagyobb gond, hogy nem mer letérni a szellemes-megszállós horrorok csapásvonaláról, és egyedi ötletek helyett inkább klisék tömkelegébe temetkezik. Ennek ellenére mégsem mondanám egy rossz filmnek a mai alanyomat, hisz a hangulat en bloc rángatja ki a Gothikát az unalmas horrorok emésztőgödréből. Ezért legfőképp Matthew Libatique operatőr dicsérendő, aki tanítani valóan építi fel az atmoszférát a sivár, hideg és érzéketlen színekkel. Ezen felül egy-két jelenet valóban ijesztőre sikeredett, a lezárás csattanója bár a film 20. percétől kitalálható, a végén azért szépen tálalva érkezik.

A Gothika tehát közel sem rossz film, csupán fájó az, hogy sok más produkcióval együtt ez sem próbálja áttörni a kísértet-horror kliséit, hanem inkább azokat felhasználva, egy szórakoztató, ám felejthető produkció marad. Egyszer-kétszer azért bátran nézhető.

6/10