Felkaptam a fejem arra a hírre, hogy Leonardo DiCaprio főszereplésével film készül Raszputyin életéről. Fel nem fogom ésszel, hogy erről a rettentően érdekes karakterről eddig miért nem készült igazán nagy mozifilm?
Természetesen én is imádtam az Anasztázia című mesefilmet, amelyben a csúnya, rossz Raszputyin nagyon jó énekszámok keretében megkeseríti a cárlány életét, de én most a komolyabb .műfajra gondoltam.
Alan Rickman főszereplésével 1996-ban készült egy egészen jó tévéfilm, láttam és nagyon szerettem, Rickman alakítása lenyűgöző volt (mondjuk mikor nem, kiváló színészről van szó), de akkor is csak egy tévéfilm volt.
Kíváncsiságból végignéztem az IMDB-t, és csak néhány tévéfilmet, orosz filmet, egy 1932-ben Lionel Barrymore és egy 1966-ban Christopher Lee főszerelésével készült filmet találtam. Ennyi, tényleg? Senkinek nem mozgatta meg igazán a fantáziáját a hipnotikus erejű orosz pap alakja? Ennyire dögunalom lenne az élete? Íme a tények, döntsétek el ti!
Az 1900-as évek eleje, Oroszhon. A cárnak, II. Miklósnak és feleségének Alexandra cárnénak négy lány után végre fia születik. Nagy az öröm a trónörökös születésekor, azonban nemsokára kiderül, hogy a gyermek súlyos beteg: hemofília, vérzékenység, egy génbetegség, melyet az anya örökít a fiára. A cárné összeomlik, a miszticizmus felé fordul. És az egyik udvarhölgye bemutat neki egy különös szerzetest, aki rejtélyes módon képes arra, hogy megnyugtassa a fiút. Raszputyin így nélkülözhetetlen lett a cári udvarban, és ezzel gátlások nélkül vissza is élt. És ez lett a végzete..
Grigorij Jefimovics Raszputyin (1869-1916) egy szibériai faluban született. Elég nagy léhűtő volt fiatal korában, majd vándor szerzetesnek állt. Finoman szólva is kicsapongó szexuális életet élt, és valószínűleg erős hipnotikus erővel rendelkezett, melyet tudatosan fejlesztett.
Az 1900-as évek elején nagy divatja volt a miszticizmusnak, ezt kihasználva a szerzetes szerencsét próbál a fővárosban. Nagy sikerű szeánszai (gyakorlatilag orgiái) következtében bejut a felsőbb arisztokrácia köreibe is. És a cárné kétségbeesését kihasználva, hipnotikus erejét bevetve a fián keresztül erős befolyást gyakorol az asszonyra, és rajta keresztül a cárra. Amikor kitör a háború, és a cár a fronton volt, Raszputyin egyre nagyobb politikai hatalomra tett szert, olyannyira, hogy már a miniszterek kijelölésébe és kinevezésébe is bevonták. Szentpétervárra ekkor ragadt „az ördög városa” gúnynév.
Voltak jósképességei is, hiszen 1916 decemberének elején levelet küldött a cárnak, melyben megjósolja, hogy hamarosan gyilkosság áldozata lesz. Az évek során többször megpróbálták megölni, azonban egyik kísérlet sem járt sikerrel.
1916-ra azonban betelt a pohár, már tényleg az Orosz Birodalmat fenyegette a szerzetes hatalma, ezért a felső arisztokráciai körök és vélhetően az orosz titkosszolgálat összefogott, hogy véget vessenek az életének.
1916. december 16-án Feliksz Juszupov herceg – a cár Irina nevű unokahúgának biszexuális férje – meghívta Raszputyint palotájába azzal az ürüggyel, hogy a város legszebb nője látni kívánja egy vacsora keretében. A pincébe vitték ahol szépen meg volt terítve, és úgy látszott, mintha valakik már ettek volna ott, mert még ételmaradékok is voltak a tányérokban. Ciánnal mérgezett süteménnyel és borral kínálták. Először nem fogadta el, de később annyira unatkozott, amíg várt, hogy elkezdte falni a süteményeket és jóízűen itta a bort. Annyi cián volt a süteményekben, hogy már egytől meg kellett volna halnia, és amikor a herceg észrevette, hogy az nem használt, rálőtt a vendégre. Raszputyin megakadályozhatta volna ezt, de nem tette...csak állt a herceg előtt. Aztán a herceg fölment, hogy megünnepeljék Raszputyin halálát, de nem hagyta nyugodni, hogy miért nem halt meg a ciántól, ezért lement, hogy megnézze. Ekkor Raszputyin kinyitotta az egyik szemét. A herceg úgy megijedt, hogy felfutott a többiekhez. A misztikus eközben kivánszorgott az udvarra, ahol találkozott a szintén a halálát kívánó Pavlovics nagyherceggel és a politikus Puriskeviccsel. Az utóbbi rálőtt, majd mindketten botokkal rontottak rá, végül a folyóba vetették, ahol megfulladt. A boncolás után úgy tűnt, hogy víz van a tüdejében – valószínűsíthető tehát, hogy még a vízbe dobásakor is életben volt.
Tényleg maga volt az Ördög? Dehogyis, egy züllött szerzetes volt, akinek átlagon felüli misztikus képességei voltak, kihasználta a cár és a cárné gyengeségét, személyében egy olyan ember kezébe került a politikai hatalom, aki nem látta át, mit tesz, az ösztönei vezérelték. Nem ő döntötte romba a Romanov-dinasztiát, de hozzájárult ahhoz, hogy a cári család iránti tisztelet végzetesen megrendüljön. És az Ipatyev házban nem sokkal Raszputyin halála után a Romanovok is befejezték földi pályafutásukat (hiába az Anasztázia-legenda, nem voltak túlélők). És ezzel egy korszak véget ért Oroszországban.
