A Vadnyugat. Mi jut először eszünkbe róla? Csak nem az a kép, amikor a seriff belép az ivóba, megcsillan a fény a jelvényén, és laza szöveg kíséretében felszólítja az éppen aktuális huligánt, hogy legyen olyan kedves abbahagyni az a helytelen cselekvést, amit művel (= Jack, elég legyen, hordd el magad innen, azonnal!), mindezt csőre töltött pisztollyal a kezében. Kamera közben szépen lassan ráközelít a cowboykalap alatt megbúvó arcra, mely annyira ismerős. Bizony, John Wayne alakja teljesen összeforrott a Hollywood által kreált Vadnyugattal. A mai napig ő a seriff, illetve a cowboy példaképe a filmekben..

Westernfilmeken nőttem fel: kőkemény, de tiszta szívű cowboyok, vad indiánok, tesztoszteron a köbön, lovas vágták. Faltuk a filmeket, a hősöket, sírtunk értük, száguldottunk velük a prérin, remegtünk értük a pisztolypárbajok során.

Aztán felnőttünk (már aki, én örök gyereknek tartom magam), és feltettük magunknak a kérdést, tényleg ilyen volt a Vadnyugat? Természetesen nem, és minél többet olvasok az igazi Vadnyugatról, annál inkább menekülök vissza a filmekben megszokott kulisszák közé, mert az igazság annyira prózai, mennyivel izgalmasabb az illúzió, nem?

A westernfilmek első sztárja Tom Mix volt, ő adott először munkát a filmiparban egy hórihorgas egyetemista fiúnak, akinek rémes neve volt: Marion Michael Morrison. Macsó név, ugye? És ráadásul a szülei eredetileg nem is ezt a nevet adták neki, hanem a Marion Robert Morrisont, csak időközben megszületett az öccse, és úgy gondolták, hogy inkább ő legyen Robert, a korábban már erre a névre keresztelt fiúkat pedig egyszerűen átnevezték. Gondolom azért, hogy legyen egy kis izgalom az életükben, mert amúgy teljesen átlagos polgári életet éltek, apuka háborús veterán volt, anyuka a kor elvárásainak megfelelően a családdal foglalkozott.

A szomszédok kezdték  a fiút „Big Duke”-nak becézni, mert folyton az Airedale terrier kutyájával mászkált, akit „Little Duke”-nak hívtak. Ő már ekkor is jobban kedvelte a „Duke” becenevet mint a „Marion”-t, így ez a név már végigkísérte az egész életét.

Nem voltak gazdagok (apuka nem bánt túl jól a pénzzel), Marionnak az volt a szerencséje, hogy jó sportoló volt, így ösztöndíjjal bekerült az egyetemre. Egy sérülés  véget vetett az ígéretes sportolói karriernek, azonban a fiatalember keresetkiegészítésként statisztálni kezdett filmekben, ezért a szó szoros értelmében átnyergelt a filmiparra. Nem jött azonnal a siker (szerencsére, így meg tudta becsülni), nagyon sok ezredrangú filmben kellett domborítania (viszont a forgatások során megesett vele az, hogy találkozott az igazi Wyatt Earppel), míg végül jött John Ford, és az ikonikus Hatosfogat (amiről állítom, hogy a mai napig a legjobb westernfilm), 1939-ben, ami sztárrá emelte. Gondolom, mindenki vég nélkül tudná sorolni a filmeket, amelyek egy kaptafára készültek ugyan, és a színvonaluk finoman szólva nem verdeste az egeket (azért akadnak kivételek..), de Amerika megkapta a hősét, akire vágyott, John Wayne pedig boldogan fürdött a népszerűségben. Egyébként soha nem állította magáról, hogy jó színész (tényleg nem volt az), de mindig korrekten ellátta a rá bízott feladatot.

A kedvenc szerepe Ethan Edwards volt Az üldözőkben (1956), a fiát, Ethant is erről a karakterről nevezte el.

A kedvenc hobbija a bridzs, a póker és a sakk volt. 

A sors fintora, hogy a legnagyobb amerikai hős kihagyta a második világháborút, mert a térde miatt nem találták alkalmasnak hadi szolgálatra. Még jó, hogy lovagolni tudott..

Elkötelezett konzervatív volt, komolyan politizált a republikánus pártban, 1968-ban elnöknek is akarták jelölni, de ő nem vállalta, mondván, Amerika még nem kész arra, hogy egy mozisztár vezesse. Aztán jó néhány évvel később oszlopos tagja volt Ronald Reagan kampányának. Finoman szólva sem szerette a homoszexuálisokat (nem semmi lehetett a hangulat A legyőzhetetlen forgatásán, lévén Rock Hudson erősen ebbe a táborba tartozott, de végül jól összebarátkoztak - na, nem úgy..), ennél jobban már csak a Vietnám-ellenes tüntetéseket utálta. Habár a politikai nézeteit soha nem titkolta, mégsem osztotta meg a közönségét, annyira eggyé vált a szerepeivel, hogy ő maga volt Amerika hőse.