Ugye senki nem gondolta komolyan, hogy nem tartom számon azt a becses napot, melyen kedvenc mesterdetektívem szülőatyja meglátta a napvilágot?

Skóciában történt a jeles esemény, közelebbről Edinburgh-ben. Ír katolikus családba hozta a gólya. Édesapja szerény hivatalnok volt, akinek a festés volt a szenvedélye, és elég komoly problémái voltak az alkohollal. Édesanyja fantasztikusan jó mesemondó volt, a fantáziáját biztosan tőle örökölte a kicsi fia.

Orvosnak tanult, azonban nem volt túl sikeres választott hivatásában, amelynek következtében rengeteg ideje maradt hobbijára, az írásra. Az egyetemi évek alatt ismerte meg Joseph Bell professzort, a munkamániás csodabogár sebészt, aki mintául szolgált a mesterdetektív alakjához. Az első Sherlock Holmes novella (A bíborvörös dolgozószoba) 1887-ben jelent meg, és azonnal meghozta a sikert írója számára. Az évek során 56 novella és négy regény készült a briliáns elméjű nyomozó kalandjairól. Dr. Watsont saját magáról mintázta az író, a nevet pedig egy szabadkőműves páholybeli társától vette kölcsön.

Gondolom, mindenki azt hiszi, hogy Doyle imádta írni a Sherlock Holmes novellákat. Nos, nem egészen ez a helyzet: abszolút és teljes mértékben pénzkereseti forrásként tekintett rá, egy időben olyannyira megutálta az általa teremtett alakot, hogy egyszerűen meggyilkolta az egyik novellában. Azonban a rajongók visszakövetelték, és már akkoriban is volt az a pénz, amiért az író meggondolta magát, ezért még sok kalandot talált ki az olvasók kedvéért.

Teljesen mellékesnek gondolta a Sherlock novellák írását, élete fő művének történelmi regényeit tartotta, azonban az utókor picikét másként gondolta, ezért ezek az írások ha nem lettek az enyészeté, azonban a jótékony feledés homálya borítja őket.

Meglepő módon nem a Sherlock Holmes történetek miatt kapta lovagi címét, hanem a The Crime of the Kongo című röpiratáért, melyben leleplezte a búr háború (melyben ő is részt vett katonaorvosként) borzalmait. Nem csak a krimi műfajában alkotott, írt színdarabokat, történelmi regényeket, elbeszéléseket, tanulmányokat, újságcikkeket, sőt még verseket is.

Aktív sportember volt, autóversenyeken indult, bálnavadászaton vett részt, de az igazi szenvedélye a boksz volt.

Fia halála után a spiritualizmus felé fordult, jelentős alakja lett a mozgalomnak saját korában.

Ebből a rövid kis összefoglalóból is látszik, hogy nagyon érdekes egyéniség volt, de hát egy átlagos életet élő író agyában hogyan is születhetett volna meg egy olyan rendkívüli személyiség, mint Sherlock Holmes, nemde?

A Sherlock Holmes történteteknek volt egy frenetikus televíziós feldolgozása Jeremy Brettel a 80-as években (naná, hogy az összes DVD megvan). Ahogy már többször hangsúlyoztam, Jeremy Brett volt az a Sherlock Holmes, akit Sir Arthur Conan Doyle megírt (más kérdés, hogy annyira összeforrt a neve a detektívvel, hogy soha nem fogadták el más szerepben, pedig egyébként kiváló színész volt), természetesen a többi epigon alakítás a nyomába sem érhetett.