Hosszú volt az út a pusztatúrpásztói apai házból a lovagi címig.
Az igazi neve Kellner Sándor László volt. Mezőtúron járt elemi iskolába, majd a Mester-utcai Kereskedelmi iskolába, itteni kedvenc jeligéjéből ("Sursum corda!" – azaz: "emeljétek fel szíveteket") származik későbbi vezetékneve.
A kisfiú sokat üldögélt kedvenc Verne regényei mellett, és arról álmodott, hogy ő is olyan kalandokat fog átélni, mint a regények hősei. Tizenéves korában eldöntötte, hogy ideje tenni is ezért, áttette a székhelyét Pestre, és amilyen szerencséje volt, nemsokára a Nyugat című ikonikus lapnál landolt. Rengeteg álneve volt, több újságnak is dolgozott, majd 1912-ben filmmel foglalkozó újságokba kezdett el írni. 1914-től már filmrendezőként dolgozott, az első filmje A becsapott újságíró volt. 1919-ig 25(!) filmet forgatott Magyarországon, többek között A nagymama címűt Blaha Lujzával.
Aztán a történelem közbeszólt. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején Korda direktóriumi tag, a filmgyártás művészeti vezetője volt. Ez természetesen azt jelentette, hogy amikor Horthy került hatalomra, el kellett hagynia az országot. Először Bécsbe költözött, majd Hollywoodba, ahol az United Artists rendezője lett.
Mégsem az volt neki megírva, hogy hollywoodi rendező legyen. 1932-ben testvéreivel Londonba költözött, és egy hatalmas blöff segítségével megalapozta a londoni filmgyártást. A legdrágább londoni hotelben lefoglalta 10 évre az elnöki lakosztályt (természetesen nem volt rá pénze, de olyan fellépése volt, hogy simán elhitték neki, hogy ő London leggazdagabb embere, ezért nem kértek tőle foglalót), majd rettentő gyenge angolsággal meghívó levelet küldött egy rendezvényre olyan sztároknak mint pl. Charlie Chaplin, Orson Welles. Az aláírás csak annyi volt: A.K. Mivel senki nem tudta, kiről van szó, ezért kíváncsiságból mindenki elment a rendezvényre, amelyen csupán néhány percet töltött, mert amikor kihozták neki az ételt, megkóstolta, eljátszotta, hogy nem ízlik neki, látványosan ledobta az étel árának sokszorosát az asztalra, és szó nélkül kiment a szobából. A blöff bejött, mindenki elhitte neki, hogy ő London leggazdagabb embere, ezért gyorsan össze tudott szedni rengeteg pénzt, amit az öccse, a 15 éves Zoltán látványosan elszórt a kaszinókban gyönyörű színésznők társaságában. Most már mindenki a Korda testvérekről beszélt. Sándor elhíresztelte, azért jött Londonba, hogy megalapozza az angol filmgyártást. Gyorsan összeállt a stáb, a pénz viszont kevés volt, ezért családilag oldottak meg mindent: Sándor öccse, a festőnek tanuló Vince lett a díszlettervező, Sándor a rendező, és megszületett a VIII. Henrik magánélete című film. A forgatási körülményeket nagyon jól jellemzi, hogy a híres utolsó vacsorai jelenetet 40 (!) fontból kellett kihozniuk. És megcsinálták! A film nem nyert Oscar díjat, de valóban megalapozta az angol filmgyártást, és dúsgazdag emberré tette Korda Sándort.
A többi pedig már történelem: A dzsungel könyve meghozta az Oscar-díjat (nem Korda Sándor volt a rendező, "csak' a produceri teendőket látta el, akárcsak a Vörös Pimpernelnél) és a hallhatatlanságot.
Korda Sándor vett magának egy jachtot, melyet Elsewhere-nek (Akárholnak) nevezett el, és kétszer is körbehajózta vele a Földet. Az egyik világ körüli túrán Sir Winston Churchill is részt vesz, és láss csodát, nemsokára a mi hősünk lesz az első filmgyári "munkás", aki megkapja a lovagi címet, hivatalosan az angol filmgyártás létrehozásáért.
Volt még néhány házasság (köztük Merle Oberonnal a kor legnagyobb filmsztárjával), nagyvilági élet, filmstúdió, amelyben a fénykorban évente 250 fim forgott.
A második világháború után áttette a székhelyét Hollywoodba, de nem érezte ott jól magát, visszatért Londonba, de a régi sikereket már nem tudta megismételni, vagyona elkezdett fogyni, miközben nem volt hajlandó lemondani nagyvilági életmódjáról. Utolsó éveit fiatal felesége aranyozta be, aki nem volt színésznő, ezért biztosítani tudta neki a nyugodt hátteret, amelyre egész életében vágyott.
Korda Sándort a mai napig olyan szinten tisztelik Angliában, hogy az európai Oscar-díj kiosztó (BAFTA) gálán a legjobb filmnek járó díjat róla nevezték el (idén a Skyfall kapta az elismerést).
Nagy formátumú egyéniség volt, igazi bohém világfi, akinek az élete a bizonyíték arra, hogy a film az álmokról szól, hiszen az angol filmgyártás egy kisfiú álmából született, és lett világméretű tényezővé az iparágban.
Igaza volt a Korda Filmstúdió munkatársának, aki azt mondta, hogy Ady Endre már összefoglalta Korda Sándor életét: "Az értől az óceánig". Hatalmas hullámokat vetett a magyarországi kis faluban született fiú tehetsége, elért mindent, amiről ember csak álmodhatott, sőt még annál is többet, még életében legenda lett.
