Mit ér az Enterprise Spock nélkül? Mit ér egy sorozatszínész a sorozat nélkül? Ezzel a súlyos kérdéssel kellett szembenéznie Leonard Nimoynak (1931-), aki saját kérésére halálozott el a második részben, mert véglegesen ki akart lépni a karakterből, ami világhíressé tette. Azonban gyorsan rá kellett jönnie, hogy ezzel minden kaput bezárt maga mögött a filmiparban, hiszen a közönség szemében ő Spock volt és maradt örökre, más szerepben soha nem fogadták el.

Pedig egyébként kiváló drámai színész volt, főleg színpadon alkotott jelentőset (nem tudom elégszer elmondani, hogy művészileg a színpadi színész sokkal többet ér, mint a filmsztár!), többek között Sherlock Holmes alakját is megidézte. Aztán elvállalta Spock szerepét, és akkor még nem tudta, hogy a sorsa egy életre eldőlt. Saját ötlete volt a legendás Spockos köszönés (hosszú és eredményes életet!), és a kézjel (mennyit gyakoroltam, míg sikerült, te jó ég!), ami egyébként egy zsidó áldáshoz használt kéztartáson alapul, amit Nimoy gyermekkorában látott a zsinagógában. A még legendásabb idegfogást is ő találta ki, mert úgy vélte, hogy egy Spockhoz hasonlóan magas intelligenciájú lény nem verekedhet.

Az évek során olyannyira megutálta a karaktert, hogy 1977-ben megjelent önéletrajzi írásának az I Am not Spock (Nem vagyok Spock) címet adta. Nem aratott túl nagy sikert ezzel a rajongók körében, de aztán jött az első nagyfilm és mindent megbocsátottak neki. Komolyan gondolta, hogy a második résszel örökre szakított Spockkal, azonban mindnyájunk szerencséjére meggondolta magát (ne ítélkezzünk, egy színész mindig játszani akar!), és annak fejében, hogy ő rendezheti a harmadik és a negyedik részt, visszatért a sorozatba.

Végül belenyugodott abba, hogy a vulkánit tiszttel azonosítják (érdekesség, hogy Shatner nála is jobban utálta, hogy ő mindenki szemében Kirk kapitány), olyannyira, hogy 1995-ben megjelent második önéletrajzának az I Am Spock címet adta.

Nos, akkor lássuk, hogy jó döntés volt-e Nimoyra bízni a  harmadik rész rendezését. A film elején természetesen hatalmas búsongás van Spock halála miatt, és mindenki nagy döbbenetére a doktor érdekesen kezd viselkedni. Először azt hiszik, hogy idegkimerülés, azonban amikor Spock apja, a vulkáni nagykövet erélyesen számon kéri Kirk kapitányon, hogy miért nem hozta vissza a fia testét és katráját (a vulkániak így hívják a halhatatlan lelket), hogy a Vulkánon újraélesszék, átgondolják a dolgokat és hihetetlen logikával rájönnek, hogy Spock katrája a doktorban van. Ez már félsiker, hiszen már csak Spock testét kell megtalálni és már indulhat is a vulkáni feltámadás, azonban fennáll az a kis probléma, hogy nincs mivel elmenni a Teremtés bolygóra (az Enterprise-t megérkezésük után kivonták a forgalomból), és ráadásul a Csillagflotta szigorúan megtiltotta a visszatérést. Na de, Kirk kapitány soha nem arról volt híres, hogy betartja a szabályokat, ezért hát elmésen elkötik az Enterprise-t (mert ugye nincs Star Trek film anélkül, hogy az Enterprise ne vonuljon ki méltóságteljesen az űrdokkból), és már száguldanak is a Teremtés bolygó felé. Azonban nem csak ők tartanak oda, hanem egy klingon (az űrbéli rosszfiúk csapata) herceg is, akinek viszont a Teremtés kell, és mivel nem maradhat ki senki a buliból, természetesen Kirk fia, David is a bolygón van Saavik hadnaggyal együtt. És ezek a szálak végezetesen összefonódnak..

A film sajnos meg sem közelíti a második rész színvonalát, melynek több oka is van. Az első a forgatókönyv: túlteng benne a szentimentalizmus, nem sikerült eltalálni az érzelmek és akciók egyensúlyát, és bár a film alapvetően szórakoztató, mégis folyamatos a hiányérzetünk, hiszen a karakterek elnagyoltak, jellemfejlődés alig, a szópárbajok sem túl sziporkázóak. A másik a rendezés: Nimoy nagyon jó színész, de első komolyabb rendezése nem sikerült túl jól, ennek valószínűleg a tapasztalatlanság az oka, valamint az, hogy a színészvezetés nem sikerült túl acélosra. A harmadik fő ok: a színészek. Nem, Shatnerrel és a legénységgel semmi gond nincs, viszont a főgonoszt alakító Christopher Lloyd katasztrofális választás volt, rémesen rossz, egyáltalán nem illik hozzá a klingon herceg szerepe. Vagyis a két főszereplő közötti konfliktus hőfoka a nullához konvergál, ami erősen rányomja a bélyegét a filmre. A többi mellékszereplő is harmatgyenge, egy tévéfilmhez elég lett volna talán az alakításuk, azonban egy mozifilmhez ennél több kellett volna.

A látványra nem lehet panasz: a klingon ragadozómadár és az Enterprise űrcsatája a kor technikai csúcsait döntögeti. És amikor az Enterprise szépen lassan tűzgolyóvá válik a horizonton, szem nem marad szárazon...

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy elég közepes film született, örüljünk neki, hogy Spock egy igen látványos vulkáni misztikus szertartás keretében feltámadt, és szép csöndben felejtsük el ezt a filmet. A jó hír az, hogy a következő részben a kalandok sokkal magasabb színvonalon fognak folytatódni!

6/10