Sorozat: Chosen
2013. március 10. írta: danialves

Sorozat: Chosen

Chosen.jpgAzt hiszem napjaink egyik legérdekesebb, és talán egyik legfontosabb kérdése a sorozatok világában, hogy el lehet-e szakítani a műfajt a TV-től, és például webes terjesztéssel nyilvánosságra hozni és értékesíteni az elkészült műveket. A Netflix már 8 számjegyű összegeket öl ilyen alkotásokba, legfrissebb produkciójukhoz pedig még David Fincher és Kevin Spacey is hozzájárult, azonban még gyerekcipőben jár az egész kezdeményezés. Most azonban nem a House of Cards-ról lesz szó, hanem egy másik webes kölcsönző, a Crackle új minisorozatáról.

Ian Mitchell (Milo Ventimiglia) nagymenő védőügyvéd, ennek minden tartozékával: öltönnyel, Audival, egy elhidegült ex-feleséggel és egy kislánnyal, akinek mindig lemarad a focimeccseiről. (Milyen eredeti idáig, ugye?) Ian egyik reggel egy dobozt talál a lábtörlőjén, benne egy dátumozott fényképpel és egy pisztollyal. Abban a pillanatban az első golyó el is süvít a füle mellett, és kiderül, hogy egy játszmának lett résztvevője, amelyben a "szerencsés" kiválasztottak megpróbálják megölni a számukra kijelölt személyt, mielőtt velük végezne valaki. Ráadásul mindezt egy jól irányított és nagy hatalmú összeesküvés felügyeli, így sok kiút nem látszik belőle főszereplőnk számára.

chosen_1.pngAlapjaiban egy korrekt és minőségi thrillerről beszélhetünk, a történet szórakoztató és kellően leköti a nézőt, a süllyesztőből előhúzott Ventimigliát kifejezetten jó volt újra látni, ráadásul szerintem még jól is alakított. A fényképezés a maga egyszerűségével valahogy meg tudott fogni, talán azért, mert nekem teljesen az Awake-et idézte.  A sztori egyébként összesen hat darab, 22 perces epizódból áll (bár a befejezést elnézve a folytatás nem kizárt), tehát nagy összefüggésekre, karakterfejlődésre és hasonlókra azért ne számítsunk. Ha a jellegzetesen sorozatos felépítése nem lenne meg a történetnek, még azt is mondanám, hogy egy film keretében akár jobban is nézett volna ki. Viszont akkora hátrányt nem jelent ez a szerkezet, mivel a tartalom sem hivatott többre sokkal.

Félreértés ne essék, nehéz lenne konkrét hibákat megneveznem az alkotással kapcsolatban, azonban az összkép egyszerűen semmilyen. Valamennyire a websorozatok jellemző kifejtetlenségét  is fel tudnám hozni, de szerintem ezt a lehetőségekhez mérten jól áthidalták. Azonban fordulatok bár nem blődek és kilométerekkel előre láthatók, egy kis odafigyeléssel meg lehet sejteni őket, és tulajdonképpen az író-rendező Ben Ketai nem is törekedett arra nagyon, hogy valamilyen komplex rejtélyt építsen fel a sztori köré. Feszültség nyomokban lelhető fel, így a sorozat nehezen rántja be a nézőt és a zenétől a rendezésen át mindent egyfajta visszafogottság, kisszerűség jellemez.

Látszólag a készítők maguk sem hitték  el, hogy ebből bármi nagyszabású is kisülhet, és különösebb ambíció nélkül tették a munkájukat, így pont ez a többlet hiányzik ebből a műből, ami miatt emlékezetes maradhatna. Azt fel merem vállalni, hogy 6-szor 22 percet azért megér az életünkből, mert pozitívumokat lehetne sorolni vele kapcsolatban, de szuperlatívuszokról szó sem lehet. És valahogy így lesz kiváló metaforája a webes kölcsönzők rendszerének, amely létrehozta: egy óvatos próbálkozás, amely egyelőre még nem akar nagyot durrantani.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr115126627

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása